Recovery ride
Az elmúlt napok edzései viszonylag erősre sikeredtek, így ma pihenőnapot adtam magamnak: 25km recovery, vagyis kifejezetten alacsony intenzitású tekerés Zwiftben. Különösen szem előtt tartva az alacsony pulzust. Ez végül elég jól össze is jött, 119-es átlag BPM-mel fejeztem be az edzést, nálam ez még Z1-ben van. Lett volna alacsonyabb is, ha... Ha nem jön a sivatagi sprint, és el nem kap a gépszíj hogy nekem márpedig most tekernem kell. Úgyhogy a sprintet megnyomtam kissé, 312-ből a negyedik helyre sikerült feljönnöm. Hú ez így nagyon fellengzős, valójában azt jelenti hogy azok közül akik pillanatnyilag a pályán voltak és végigmentek ezen a szakaszon, a negyedik helyen végeztem ugyan, de koránt sem biztos hogy mindannyian beleadtak apait-anyait, sőt. Azért csak jó érzés, építgeti rendesen az önbizalmam. :) Ezt leszámítva tényleg recovery volt, többnyire 110 és 120 BPM között tekertem. Tartozom még egy magyarázattal, mi is ez a Zwift - de idő hiányában erre nem ma kerül sor, inkább holnap vagy holnapután nekiülök és leírom rendesen. Jó érzés lenne ha másoknak is kedvet tudnék hozzá csinálni. :) Addig is, csatolok néhány képet a mai tekerésről.
More blog posts
Újra a fedélzeten!
(Magyar) Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július ...
Két nap múlva… Showtime!
Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam nyúlként. Akkor olyan távolinak tűnt ez a dátum, olyan könnyű volt azt mondani, "ó, addig fel tudok készülni", ...