(Magyar) Rácz Petra Katalinnak hívnak, de az egyszerűség és a rövidség kedvéért, általában Petrának szoktak szólítani. 2020. július 25-én lettem 20 éves. Egy nagyon kicsi településen élek Csabacsűdön, Békés megyében, szüleimmel, testvéreimmel és a párommal. Az általános iskolát a szülőfalumban végeztem el 2015-ben, utána Békéscsabára kerültem és az Andrássy Gyula Gimnáziumban tanultam és ott is érettségiztem 2019 májusában. Jelenleg felsőfokú tanulmányaimat végzem a Gál Ferenc Egyetemen a pedagógiai karon, tanító szakos hallgatóként. Szabadidőmben szívesen festek, rajzolok, olvasok. Mostanában ráfüggtem a keresztrejtvény fejtésre (fogalmam sincsen, hogy miért). Félmaraton futó vagyok! Ezért is keveredtem, ide a Bátor Tábor Élménykülönítményéhez. Ha még ezek után és úgy döntesz, hogy nem untál meg, akkor folytasd tovább az olvasást és elmesélem az én sporttörténetemet, illetve azt, hogy hogyan kapcsolódok én a Bátor Tábor céljaihoz. Az életemet születésem óta kíséri a sport. Szüleim mindketten sportoltak. Édesapám, megyei labdarúgó játékos volt, édesanyám pedig kézilabdázott és futott. (Szóval innen a számomra is mindennapossá váló rohangálás.) Kisiskolás koromban már felfigyeltek rám, minden egyes sportversenyen részt vettem, általában futóversenyeket, néha atlétikai versenyeken szerepeltem (eredményesen). Felsősként specializáltak csak futásokra, a mai napig bennem él a hétvégi és iskolai utáni futóedzések emléke. Amelybe beleiktattam egy kis kézilabdát. Utána történt a baj. Genetikámból adódóan erős csontozatú és izomzatú vagyok. Azonban a 13 évesen bekövetkezett gyors növekedésemre senki sem, köztük én sem figyeltem eléggé. Sűrűbben jelentkeztek az ízületi és mozgásszervi(főként térd) panaszok. Ekkor az orvosom tanácsára (inkább parancs volt, ezúton is köszönöm neki) abbahagytam minden létező sportot. Porcerősítő kúrákat csináltam és térdrögzítő sínt hordtam, folyamatos orvosi felügyelet alatt álltam 6 éven keresztül. Végül 2018-ban megkaptam a zöldkártyát és újra elkezdhettem sportolni, természetesen csak óvatosan és lassan szabadott visszaszoknom. A párom is sportoló és hála az égnek ő is futó, ezért ő segített a rehabilitációban és a visszaszokásban. Mielőtt újra elkezdtem futni 1,5 évig heti rendszerességgel bicikliztünk, illetve nyáron a Körösben úsztunk. Ma már elmondhatom magamról, hogy egészségesek a lábaim és én is egészséges vagyok, testileg és lelkileg is. Visszakaptam azt ami mindig is az életem része volt és az is lesz. Azért szeretném támogatni a Bátor Tábor Élménykülönítménye és a futásaim által a súlyosan beteg gyerekeket és családjaikat abban, hogy a gyerekek semmiből se szenvedjenek hiányt. Párom anyukája szintén beteg gyerekek ellátásával foglalkozik, így én is leendő pedagógusként betekintést nyerhettem a beteg gyerekek mindennapjaiba és életebe. Amikor ott voltam a gyerekkel egy valami nagyon szíven ütött. Ők is olyanok szeretnének lenni mint az egészséges gyerekek, ők is felhőtlen, vidám gyermekkort szeretnének! A Bátor Tábor Alapítványnak és a beteg gyerekeknek és családjaiknak szeretnék segíteni a futásaimmal, hogy a gyermekeknek is valóra válhasson az álma, mint nekem amikor 6 év kényszerpihenő után újra azt csinálom, ami a legfontosabb az életemben...a futást!