Írj magadról valamit!
„Ha egyszer célba érsz egy maratonon, onnantól más ember vagy.” (Hal Higdon) Az idézetet még áprilisban mentettem le a telefonom mappájába. De nem tegnap lettem más ember. Hanem akkor, amikor lementettem. Amikor elkezdtem készülni. Amikor elkezdtem igazán, szívből futni. Amikor elindultam tegnap a Hősök teréről, az Andrássy úton sírtam. Aztán összeszedtem magam, megérkeztem igazán. Mert az első célom, hogy a Bátor Tábornak a tervezett adományt odaadjam, már megvolt. (Köszönöm Nektek!) A második, hogy mosollyal érjek a célba, még váratott magára (40 km), így nem lehetett könnyes a ...
Azt hiszem nagyon sok mindent el lehet mondani a futásról, de egy valamit biztosan nem: hogy értelmetlen. Persze hogy mi is az értelme, azt nehezen lehet megfogalmazni… szerintem egyszerűen csak az arcunkra van írva… De értelmet adhat neki az is, ha a kilométereidet másokért teszed meg… másoknak ajánlod fel… Adományt gyűjteni tanulságos folyamat. Kérni mindig nehéz. Az elutasítás mindig fáj. A támogatás nem mindig és nem mindenkinek egyértelmű. Éppen ezért vagyok minden eddiginél hálásabb. Már nem csak azért, hogy futhatok, hogy repítenek, hogy a határaimat átléphetem, hogy ...
Az egy dolog, hogy esik... talán ez a legkevesebb... az egy másik dolog, hogy tegnap este későn (vagyis inkább ma hajnalban) értem haza... és még számtalant sorolhatnék most, ami miatt a mai futás minden volt, csak nem komfort zóna... de igaziból ez pont senkit nem érdekel. De legfőképpen engem nem. Mert ez már nem az az időszak, amikor kifogásokat lehet gyártani. Ez már nem az a cél, amiért ne kéne minden nap dolgozni, tenni és hajtani. Ez már nem csak rólam szól. És ez ad erőt minden "na még egy" kiométeren.
csak futok, és futok... és hihetetlen hálás vagyok, hogy megtehetem! Kövessétek instagramon is a kilóméteremet!
Amikor otthon futok, mindig elgondolkodom azon, hogy honnan indultam. Hogy ha most szembe jönne velem egy volt osztálytársam, vagy a testnevelés tanárom, akkor talán meg sem ismerne, vagy ha mégis, nem hinne a szemének. Utáltam futni. És nem is tudtam. A Cooper teszten az esélytelenek nyugalmával sétáltam 800 méter után. A 400-as kört inkább kocogva, mint futva tettem meg. Egyéb testnevelés órai aktivitásomat most nem részletezném. De maradjunk annyiban: 1. a komédia maga voltam és 2. elmentem volna a torna felszerelések nyilvános elégetésére örömmel. És most, életem első maratonjára ...
Hihetetlen szàmomra ez a tempó hálás vagyok a szívemnek ❤️ és a lábaimnak és a Jóistennek Őszintén nem hittem volna, hogy ez a maratoni készület ilyen klassz lesz Vasárnap. 26K. S még csak 9 múlt. ☁️?☁️ Mindezen kilométereket is a Bátor Tábornak ajánlom! Fogadj örökbe belőlük egyet, ha teheted:http://elmenykulonitmeny.hu/en/jotekony-sportolo/kalman-terez/ Köszönöm azoknak, akik már hozzájárultak a célomhoz! ?
Sign up, don’t miss the latest news on Élménykülönítmény and Bátor Tábor! We won’t spam you, however, you can get to know everything about our community programs, trainings, races and learn how your fundraising can change the lives of severely ill children.