Írj magadról valamit!
Eddig -10 és plussz 9 fok között futottam a felkészülésemet. Múlt héten a táborban voltam, akkor is hajnalban -1 - +3 fok között tudtam futni reggelente. Tegnap meg 19. Egy picit pillázgattam, úgy kellett felmosni engem. Hogy mi van? El sem indultam, és végem? Egy picit rápara volt, nahh. Persze, mivelhogy jövő héten vasárnap megyünk futkározni, innen már túlnyomórészt a parázó gondolatok vannak :)
Nézegettem a naptárt (kamu, mindig pontosan tudom, mennyi hét, nap van hátra). És most már tényleg elkezdtem parázni. Attól, hogy elkaszál a kotróbusz :) Volt már rémálmom is ezzel. Rémálmomban rossz fele mentem, meg nem is bírtam végigszaladozni. :)
Hát harmadik hete valahogy nagyon nehéz ez. Aztán ugye mindig éjszaka megyek futni, mert csak. Imádom az éjszakai futást, amikor üresek az utcák, csak egy két elvetemültet látok a környékünkön. Na de ma reggel mentem! Olyanok voltak, mint süt a nap, na meg hogy meleg van, és ezen kívül hogy csiripelnek a madarak. Ejha, mondtam, és jó lett :) Ez nagyon jó volt :)
Hát az úgy volt, hogy nagyon ügyesen tolom a futásokat, a kilométereket. Erre tegnap olyan szinten nem volt kedvem nekiállni, hogy szívem szerint egy kompakt hisztis rohamot le tudtam volna rendezni. De hát ha menni kell, akkor menni kell, így mentem. És még csak jól sem esett. Akkor ez biztosan duplát ér :D
Ma mellém szegődött egy bőszen káromkodó bringásfutár. Kicsit dumáltunk, és aztán le is nyugodott. Egészen vicces volt, jó tíz percig kísért :)
Betegség, láz és hőemelkedés letudva. Másfél hét pihi után újra kint. Szerintem tök menő -7 fokban futni :)
November utolsó hetén belekezdtem egy programba. Aminek a célja a Vivicittá. Eddig minden rendszer nélkül futottam. Egész szépen összejött az első 10Km. Először nyolc perc feletti időkkel. Aztán egyre gyorsabban. Hét és fél perc, hét, hét alatt. De a hossz csak gyengén nőtt. Tizenhárom és fél kilométer volt a legtöbb, amit le tudtam futni, és el is fáradtam benne. És lassultam. Aztán kitaláltam, hogy jó, de akkor most legyen ez máshogy. Egyrészt elkezdtem faggatni Virágot, az én futóbarátomat. Másrészt pedig elindítottam egy edzésprogramot az én drága polar órámhoz tartozó netes izében. ...
Még 2015-ben kezdtem újra a futást. Akkor egy nehezebb élethelyzetben voltam, egy betegség ütötte fel a fejét a családban. Akkor a futás volt az, ami sokszor segített megőrizni a higgadtságomat, ami kipucolt. Segített a gyakorta éjszaka, mínuszokban letolt sok Km. És aztán benne maradtam a témában, azóta is kisebb szünetekkel, sokszori “újrakezdéssel”, de sokat futok. 2016-ban voltam először szurkolóként a budapesti maratonon. Az élménykülönítmény szurkolóival jutottam el, nézőként. Ott és akkor eldöntöttem, hogy nekem is el kell indulnom egy futóversenyen. Igen ám, de ott volt egy ...
Sign up, don’t miss the latest news on Élménykülönítmény and Bátor Tábor! We won’t spam you, however, you can get to know everything about our community programs, trainings, races and learn how your fundraising can change the lives of severely ill children.