" - A szeretet olyan, mint a varázslat ? - Olyan. - De csak a mesében igaz ? - Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan. " ( Lázár Ervin - Szegény Dzsoni és Árnika ) Kedves látogató ! ^_^ Kitti vagyok, 23 éves tanítónő. Gyermekkorom óta akkor érzem magamat igazán boldognak, ha örömöt szerezhet másoknak, egy kis szeretetet adhatok. Ha valahogyan tehetek azért, hogy ez a világ kicsit jobb legyen, akinek szüksége van rá, megfelelő segítséghez, támogatáshoz jusson. Így minden téren nagy motivációt adott, mikor megláttam a Bátor tábor élménykülönítményét. Régóta fontos szerepet játszik az életemben a sport is, mindezek után nem volt kérdés, hogy szeretnék-e csatlakozni a különítményhez. Körülbelül 3-4 éve kezdtem el futni, azért, hogy fejlődhessek, hogy átlépjem a saját korlátaimat. Habár nem mindig tartozott a legkedveltebb sportjaim közé, egy időben küzdöttem is vele, de nem adtam fel. Azóta pedig teljesen átalakult örömforrássá, hiszen számomra pszichés feltöltődést okoz, és megtelít energiával. Futás közben egy kicsit elfelejtődik minden gond, stressz, feszültség, és új erőre kap a legfontosabb, az akarat és a remény. Minden alkalommal, mikor teljesítem a tervezett, vagy akár annál több km-ert, elhiszem, hogy semmi sem lehetetlen, csak hinnünk kell. Folyamatosan megtanított arra, hogy habár vannak nagyon nehéz időszakok, nem szabad feladni, mindig előre kell nézni, mert az életben rengeteg szépség van, amit kár elszalasztani. Amíg tehát élhetünk – ÉLJÜNK is ! Pontosan ezért gondoltam úgy, hogy amit meg tudok tenni, azt meg is szeretném, azért, hogy a beteg gyerekek számára is meg lehessen mutatni az élet szépségét. A Bátor táborról már korábban hallottam egy ismerősömtől, aki résztvevőként tapasztalta meg azt az életre szóló élmény, amit ott szereznek a gyerekeknek. Olyan felemelő érzésben lehet részük, amit számomra a futás is jelent, így jó lenne, ha minél több gyermeknek lehetőséget adhatnánk ezt átélni. Pozitív élményekkel gazdagodhatnak, ami a gyógyulásukra, felépülésükre is nagy hatással van. Saját kihívásomban 200 km-t - kb Balaton körüli távot- futok le fél év alatt, melyben saját kitartásomra is szükség lesz. Nem véletlen ez a szám, a Balaton szerelmeseként tényleg a magyar tenger adta az ihletet. Ezt a 200 km-ert a „Bátrakért” ajánlom fel, azokért a gyerekekért , akiktől igazán meg lehet tanulni a kitartást, akik hősként bírkóznak meg embert próbáló nehézségekkel, és akiknek a legnagyobb szüksége van arra, hogy ne adják fel a reményt. Kérlek „fogadj örökbe” pár kilométert, segítve ezzel a Bátor tábor munkáját, mellyel több ezer gyermek arcára mosolyt csal. Minden hozzájárulás számít, így annak is örülök, ha csak egy kávé árával is támogatsz ! ^_^ (Aki ismer tudja, imádom a kávét, így ha teheted hívj meg jelképesen egy kávéra ? ) Aki pedig nem ismerné : „A Bátor Tábor Alapítvány több mint tizenöt éve foglalkozik daganatos és krónikusan beteg gyerekek és családtagjaik élményterápiás táboroztatásával. Évente közel 1000 táborozónak biztosít sikerélményekben és megerősítésben gazdag vidám programokat – olyan kalandokat, amiktől a gyerekek új erőre kapnak, erősödik az önbizalmuk és a gyógyulásukba vetett hitük.”