Alig van még egy hivatás,amely olyan sokféle adottságot és képességet kívánna meg, mint a gyermekápolónőé. A gyermek szeretete, jó megfigyelőképesség, ügyesség, gyors és biztos mozgás, megbízhatóság, megfelelő kapcsolatteremtés és kommunikációs készség, nem egykönnyen kimerülő testi erő, mind elengedhetetlen ezen a pályán. Én felnőtt fejjel, már anyaként ültem be az iskolapadba megtanulni ezt a szakmát, nehéz volt a sok tanulás, "vén" fejjel végig izgult vizsgák, de megérte.....(Megtaláltam magam)!! És most mégegy új dologban szeretném megméretteti magam.... Aki ismer tudja, hogy nem szeretek és nem is bírok futni....de most úgy érzem, van miért és ez inspirál.... Egy családban a gyermek a legfontosabb érték. Ha a gyermeknél súlyos betegséget találnak, a család addigi élete felborul. Az addig mindennaposnak hitt örömök eltűnnek a hétköznapokból. A szorongás, a félelem, a fájdalom lesz az élet középpontja. Ebben az élethelyzetben a gyermek testi-lelki fejlődése megtörik, kortársaival megszakad a kapcsolata, barátai csak nehezen értik meg. A betegség elfogadása, legyőzése sokkal könnyebben megy, ha van egy elfogadó vidám, szerető közeg, ahol a betegséggel kapcsolatos szorongások meghallgatásra találnak és fel is oldódnak. Erről szól a Bátor Tábor. Értük megéri futni...