A futás számomra az utóbbi évek egyik nagy ajándéka. Kikapcsol, feltölt, megnyugtat, felpörget - mikor minek van itt az ideje. Élvezem a tájat, a nyugalmat, a naplementét, a szellőt, a napsütést, a friss havat, és még az esőt is. :-) A hosszútávfutás többnyire magányos dolog, önmagunkról szól. A tavaly októberi maratont már az Élménykülönítmény tagjaként futottam és fantasztikus volt megtapasztalni a közösség támogató erejét. Az idén még tovább lépünk: váltóban futva négyen együtt szeretnénk adományokat gyűjteni a Bátor Tábornak. A Bátor Tábor egy kis csodavilág, ahol évente több, mint 800 daganatos, cukorbeteg, hemofíliás és krónikus ízületi gyulladásban szenvedő gyermek részesül - nyolcnapos teljesen ingyenes turnusokban - gyógyító, megerősítő élményekben. A gyógyuláshoz vezető útjukon lényegesen több bátorságról, kitartásról, erőről és hitről tesznek tanúbizonyságot, mint ami egy maratonhoz szükséges. Egy kedves ismerősöm így foglalta össze tábori élményeit: „A Bátor Táborba, ha belép egy visszahúzódó, félénk, lefele nézve kullogó táborozó, akkor máris észreveszi, hogy ez egy másik világ. Ebben a világban a megkülönböztetés, a szomorúság és a mindennapi gondok helyett a tolerancia, az összetartás és a jókedv kerül előtérbe. E mögött azonban hatalmas önfeláldozó munka van, amit önkéntesek - más nevükön cimbik - hoznak létre. A szakmailag felkészült cimbik pozitív hangulata ragadja meg a táborozókat is. És valóban már az első nap után az előbb említett félénk táborozón lehet látni egy-egy nevetést, mosolyt mintha már-már feloldódna. A későbbiekben már csak arra eszmél, hogy állandóan mosolyog.” (Tóth Klári) Kérlek, ha teheted, fogadd örökbe egy kilométeremet, egy-két ezer forint felajánlásával! Bátor Tábor - ahol mindig süt a Nap :-) https://www.youtube.com/watch?v=uztRjUnQUto Köszönöm a segítséged!