Molnár Dóra vagyok, idén április 19-én a 30. Telekom Vivicittán életem második egyéni félmaratonját fogom lefutni. Az Élménykülönítményhez való csatlakozásommal és jótékonysági futásommal a Bátor Tábor Alapítványt szeretném támogatni! Hogy is jött a futás? Akik korábban ismertek tudhatják, hogy a futás sosem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. Én is, mint sokan mások úgy voltam a futással, mint az iskolai kötelező testnevelés óra kínos, kikerülhetetlen folyományával és ha nem volt muszáj, akkor bizony nem futottam. Azonban 2013. nyarán életem legmélyebb és legválságosabb időszakában a futás volt az, ami megmentette az életemet! 2013. augusztusában kezdtem el futni, amikor is csak futni szerettem volna, futni a gondolataim elől, a fájdalom elől, a múlt elől, és nem utolsó sorban magam elől... A futásba menekültem, amolyan Forrest Gump-ként gyűjtöttem a kilométereket, amíg csak azt nem vettem észre, hogy a futás szerelmese lettem, aki újra megtalálta magát a futás által! Hogy miért a Bátor Tábor? A Bátor Tábor egy kis csodavilág, ahol daganatos, cukorbeteg, hemofíliás és krónikus ízületi gyulladásban szenvedő gyerekek részesülnek gyógyító, megerősítő élményekben. Az alapítvánnyal legelőször 2007-ben találkoztam, amikor is egyik húgom, aki cukorbeteg velük táborozhatott. Egy héten át lovagolhatott, íjászkodhatott, kipróbálhatta a régió egyik legmodernebb magas-kötélpályát, különféle sportokat, kézművességet, színjátszást, zenélést. Rengeteg öröm, sikerélmény és megerősítés érte őt, miközben csupa olyan gyerekkel lehetett, mint ő, azaz végre nem érezhette magát különcnek. Nyolc nap móka,kacagás és ezernyi élmény ez a Bátor Tábor! 2015. április 19-én én is ezért a kis csodavilágért állok majd rajthoz a 30. Telekom Vivicittá Félmaratonon! Kérlek fogadj örökbe egy kilométert a futásomból egy-két ezer forint felajánlásával és segíts, hogy segíthessek :) "Sikerem titka az, hogy hiszek magamban, hiszek másokban, és hiszek abban, amit csinálok." Andrew Carnegie