A Spar Budapest Maratont eddig háromszor teljesítettem. Először csapatban, majd kétszer egyéniben. Volt olyan év, amikor egyéniben és csapatban is futottam. Ez a tavalyi, amikor hosszú idő után újra az Élménykülönítmény tagja lehettem. Idén futok neki negyedszer a Spar Budapest Maratonnak. Az eddigiekből két alkalmat már a jótékonyságra szántam. Mindkétszer a Bátor Tábor javára. Most is így teszek, de most fura módon a harmadik egyéni versenyemen leszek egy jó csapat tagja. A harmadik egyéni maratonom lesz az, amikor egyedül vágok bele az adománygyűjtésbe. Egyben ez a verseny lesz az, amikor konkrét céllal teszem ezt. A Bátor Tábor dolgozói, orvosai, önkéntesei és támogatói valóban életeket változtatnak. 2001 óta súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak nyújtanak sorsfordító élményeket, erőt, eszközöket az élethez, a gyógyuláshoz. Mindezt ingyen. Mondhatni, a Bátor Tábor a krónikusan beteg gyerekeket vezeti vissza a gondtalan gyerekkorba. Egy lassan 10 hónapos csodálatos, egészséges kisfiú édesapjaként még átérezni sem tudom, hogy mekkora segítséget jelent ez a tábor. Csak látom az eredményeiket, hogy egy-egy családnak, gyereknek mit jelentenek az élményterápiás foglalkozásaik. Éppen ezért bízom abban, hogy az újabb maratoni utamon sokan csatlakoznak hozzám, és támogatásukkal segítenek elérni a célomat. Azt, hogy összegyűjtsek 250 ezer forintot azért, hogy azok a szegény, hátrányos helyzetű és krónikus betegséggel küzdő gyerekek is elutazhassanak a hatvani táborba, akiknek erre nincs pénzük. Ez a harmadik maratonom célja. Ez az, amiben várom mindenki segítségét. Legyen az ötszáz forint, vagy ennél sokkal-sokkal több. A segítségnyújtásban minden apró lépés számít. Ugyanúgy, mint egy maratonon. Akkor mehetünk, ugye?