Az osztálytársam és barátom leukémiás lett. A semmiből jött hirtelen, egyik nap még együtt játszottunk az udvaron, másnap már magántanuló volt. Neki is szeretném ajánlani a futásomat, segíteni, mert tudom, hogy nagy küzdelem vár rá. Ezen felbuzdulva jótékony céllal állok rajthoz a 33. Telekom Vivicittá Városvédő Futás és Félmaratonon a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként azokért a gyerekekért, akik Timihez hasonlóan kihívást vállalnak a betegségük legyőzésére. Adománygyűjtési célom 150.000 Forint. Kérlek, segíts Te is az elérésében: fogadj örökbe egy kilométert a futásomból! Az alábbiakban az osztálytársamhoz, Timihez írt levelemet olvashatjátok: Kedves Timi! Közösséget szeretnék vállalni veled, szeretnék erőt és energiát adni a kihívásodhoz. Tudom ez csak egy csepp a tengerben, de azt is tudom, hogy "Sok kicsi sokra megy" és hogy "Kicsi a bors, de erős!" :-) Emlékszel? Judit néni tanította. :-) Nem vagyok egy nagy futó, de ezt a távot teljesítem, hogy el tudjam vinni neked a célbafutás után járó érmet és a szép lila pólót, amiben futni fogok. Kérlek szoríts nekem, hogy ne essek el a saját lábamban -mert néha hajlamos vagyok rá- és kérlek ígérd meg, hogy mindig őszintén elmondod, mi a legjobb neked, hogy szorongó osztálytársad helyett segítőkész barátod lehessek! Ne aggódj, tudod mindannyian mások vagyunk és változunk -nekem már 10 évesen 38-as lábam van, és anyukám sokszor mondogatja, hogy nehogy 45-ig nőjjön, mert akkor hogy vesz nekem cipőt-, de a külső változások nem számítanak. A nagymamámnak alig van már foga, meg is hízott picit, a ráncai is mélyebbek lettek, mégis ugyanúgy szeretem, mint fiatalabb korában -vagy még jobban!. :-) Tudom, hogy minden jól fog alakulni, szeretettel várlak vissza az osztályba, mindent ott folytatunk ahol abbahagytuk! Jövőre futhatnánk együtt! ;-) Ölel: Csenge"