Amikor elrajtolunk, még nem látjuk a 42 kilométeres futásunk végét. Csak azt tudjuk, hogy ha nehezen is, de minden lépésünkkel egyre közelebb és közelebb kerülünk a célhoz. Azt hiszem, hasonlóan nehéz lehet a gyógyulás azoknak, akik valamilyen súlyos betegséggel küzdenek, mint egy maratoni futás minden lépése. És mivel az út sokszor kilátástalannak tűnik, talán a legfontosabb az, hogy azok, akik az életért harcolnak, a mindennapos küzdelmeik során lépésről lépésre tudjanak valakibe és valamibe kapaszkodni. Ez még igazabb akkor, ha a legkisebbekről, a gyerekekről és családtagjaikról van szó. Ilyen támasz a Bátor Tábor is, amely abban segít, hogy a legnehezebb úton minél többen tudjanak végig menni. Hogy minél többen tudják megtenni a következő lépést. Ezért döntöttem úgy, hogy Budapest 150. születésnapján újra jótékonysági céllal állok rajthoz a 38. Budapest Spar Maratonon és egyéni távon teljesítem a 42 195 méteres futóversenyt. A célom, hogy a felkészülés hetei alatt, valamint a futásommal félmillió, azaz 500 ezer forintot gyűjtsek a Bátor Tábor élményeket adó programjaira. Hinni önmagadban. Bátran legyőzni a távolságot. Legyűrni a betegséget. Hinni abban, hogy lépésről lépésre célba érünk, még akkor is, ha ez iszonyatosan nehéz, ha sokszor lehetetlennek tűnik. Ezek az igazán fontos dolgok. Csak egy kis segítség és a kampányom támogatása kell ahhoz, hogy sokunk hite, sokak álma valóság legyen. "Aki itt fut, az bátor, nem fél az árnyékától! Aki itt fut az bátor. Hajrá Bátor Tábor!"