Kedves Olvasó! 4 éve készültem életem első maratonjára egy nagyon motiváló helyszínen, a Balaton északi partján (Maratonfüred 2014.). Akkori bemutatkozásom szerint a futás testi-lelki feltöltődés és kondíció - készülve azokra az időkre is, amikor a gyermekeimet vihetem a nyakamban. Valami "jó" cél vezérelt (kifejezetten örömfutásra készültem), és szerettem volna nem csak egyszerűen futni, hanem közben valamiért tenni is, ha már megadatott a lehetőség, hogy van két olyan virgácsom, ami sokfelé és messzire el tud vinni :) A Bátor Tábor pólójában, drukkolásuk a fülemben, és a sok családtag-barát-kolléga-ismerős anyagi támogatásával a hátam mögött, az ő nevükben futottam a Bátrak ügyéért... felemelő érzés volt, hogy egy ilyen fontos célért ilyen egyszerű módon is lehet tenni. Azóta a kislányom elmúlt 2 éves és sokszor vihetem a nyakamban :) ehhez tényleg jó kondi a futás. Fél év kihagyás után új motivációt találtam mind magasságban (most a Kékes a cél), mind gyűjtésben. Most is a lábaimmal szeretnék összefutni annyi összeget, amennyit csak lehet (szerintem nincs kicsi vagy nagy adomány), ezzel is elismerve a Bátrak munkáját, kitartását. Mert tudjátok: adni és tenni (futni) - jó! És ha ezzel még segítünk is: még jobb!!! Adományoddal fogadj tehát Te is örökbe néhány métert (11,6 kilométeres táv - 671 méter szintemelkedés) - együtt összerakjuk!!!