Kedves Barátaim! 2017 júliusa óta futok, novemberben vettem részt az első félmaratonon. Kezdetben a futás, mint mindenki másnál a fogyás "legegyszerűbb" eszközeként lépett az életembe, de hamar rádöbbentem, hogy futni sem olyan egyszerű, ahogy más sport sem. Hamar túlléptem ezen a fussunk, fogyjunk "motiváción" és azóta már egyáltalán nem ez az oka, hogy ezt a sportot űzöm. Sokkal több lett számomra: a célok kitűzésének és elérésének művészete, mely ezek örök gyakorlására ad lehetőséget. Elkezdtem észrevenni a terepfutások alkalmával, hogy milyen csodaszép világban élünk és eddig mennyire elrohantam ilyen dolgok mellett. Alázatra tanít és kitartásra, hiszen a testünk jelez, ha valami nem tetszik neki és akkor meg kell állni, ez egy párbeszéd, amin keresztül jobban megismerjük minden részét. December óta edzővel végzem a felkészülésem, így még hatékonyabban tudok edzeni és figyelni a fejlődésemet. A Bátor Táborral egy ismerősömön keresztül kerültem kapcsolatba, aki részt vesz a jótékonysági sportoló programban. Azonnal megtetszett a lehetőség, hiszen így még több értelmet adhatok a versenyeknek. Jótékony céllal állok rajthoz a 2018. május 12-én tartandó NN Ultrabalaton félmaraton versenyen, a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Adománygyűjtési célom 150.000 Forint. Kérlek, segíts Te is az elérésében: fogadj örökbe egy kilométert a futásomból!