10K, 5K, szemét, cirok

...ez a bejegyzés hosszú lesz, de igyekszem a lehető legrövidebbre fogni a mondandómat. Lehet, hogy valakit sérteni fog, de akinek nem inge, nem veszi magára... Kezdjük ott, hogy tegnap 10 kilométeres (10K) teszt futást végeztem, gyors tempóval. Ebből elég jól tudok következtetni a jelenlegi felkészültségemre és a várható versenytempómra. (sebesség, pulzus) Még meleg volt, de ahhoz képest jól éreztem magam és könnyedén ment a futás, így bizakodásra adhat okot a sebesség, amit könnyen el tudtam érni és fenntartani. Mivel fontos a regeneráció és időt kell hagyni a kemény edzések után, ezért mára pihenőnapot terveztem. Aztán annyira jó futóidő lett (20°C és felhős idő), hogy ebéd előtt mégis kimentem egy rövid edzésre. 2 km bemelegítés után 5 km gyors futás. (5K) Könnyedén tudtam tartani a 4 perc alatti átlagtempót, valószínűleg ezért is voltam nagyon feldobódva és az érzékszerveim finomhangolódtak... Észrevettem a bringaút mellett egy üres üdítős palackot, aztán egy sörös dobozt, aztán még egyet és még egyet... Nem először és nem is utoljára lehajoltam érte és felszedtem. Azért bosszantó a dolog, mert tudom, hogy a helyi bringás csapat rendszeresen összegyűjti az út szélén heverő szemetet. Ha nem tennék, akkor még 200 évig maradnának ott. Mert az alumínium dobozok lebomlása 200-500 évig tart, a műanyag palack 450 év, a műanyag szatyroknál 1000 év is lehet, az üveg 1-2 millió év. Mert sajnálatos módon kb. 10 darab üres üveget is találtam 1,5 kilométeren!! Ebből a sok szemétből érdekes következtetéseket lehet levonni. A röviditalos üres üveg könnyen kicsúszik az ember kezéből egy átmulatott éjszaka után, de nem lenne túl nagy megerőltetés még egy kicsit tovább cipelni és a megfelelő helyre dobni. A cigarettás dobozon nem lepődtem meg, az üdítős palackokon sem (50 darabot minimum találtam). De például a kályhacső és a raklapos tégla csomagolásához használatos zsugorfólia a kötegelő pánttal már erősen kiverte a biztosítékot. (erre már nehéz azt mondani, hogy odafújta a szél) Még meglepőbb volt, amikor egy baba törlőkendős üres zacskót találtam. Vajon hogy nem fért el a táskában?? Egyáltalán hogy lehet az, hogy a teli üveg még belefér a hátizsákba, üresen pedig már nem!? Sokszor észre sem veszi a szemetelő, hogy kiesett a kezéből vagy éppen természetesnek veszi, mert otthon is így csinálja és valaki majd úgyis összeszedi. Most is jó nagy kupac gyűlt össze, sajnos tisztában vagyok vele, hogy pár hét múlva újra tele lesz csokipapírral, flakonnal, alumínium dobozzal az út széle, de úgy érzem mégis tenni kell valamit. Van egy jó mondás, miszerint “Egyedül kevés vagyok, hogy változtassak! – mondta 7,6 milliárd ember". (Bizony, már ennyien vagyunk, amikor suliban tanultuk, még csak 6 milliárd, de 6 év múlva már 8 milliárd lesz a világ népessége.) Szóval ha mindenki a másikra vár, az nem segít, egyszerűen cselekedni kell. Persze ez nem könnyű! Ezt már a törvényalkotóknak is figyelembe kellene venni. Nem is értem, miért ontják magukból a gyártók a sörös dobozokat. Eleve ihatatlan, alsókategóriás folyadék van benne (olcsó kukoricagrízzel a minőségi maláta helyett). De ez persze ízlés és pénztárca dolga. Viszont ha nincs értéke, akkor könnyen eldobható a doboz. Sajnos elvéreztették a visszaváltható üvegeket, mert az túl macerás. Nehéz a rekesz, nehéz az üveg, cipelni kell és még a göngyölegért is fizetni kell. Sokkal egyszerűbb megvenni a tálca sört, amit aztán ott dobok el, ahol kedvem szottyan... De ugyanez igaz az energiaitalokra és a vissza nem váltható üvegekre is. De olvasni pozitív példákat is. Hamarosan kitilthatják a műanyag szívószálakat. Gyorsétteremben kérdés nélkül kapod a (becsomagolt!!) szívószálat és még tetőt is a poharadra... Elképesztő pazarlás. 10 percig használod, azután kuka..., vagy az út széle, majd a szél segítségével a folyóba, az óceánokba és a halak gyomrába... Sajnos ez nem mese! Még egy gondolat jutott eszembe az emberi gyarlóságról. Ezen a héten garanciális útjavítás volt az utcánkban. (Már az is érdekes, hogy egy teljesen új út hogy tud tönkremenni 1 év alatt??? Ha nem láttam volna a saját szememmel nem is hinném el. Nem lenne sokkal egyszerűbb jól megcsinálni elsőre?) Mindkét irányból behajtani tilos tábla volt kitéve és figyelmeztető levelet is küldtek, hogy két napig le lesz zárva az út, ne használjuk. Sajnos volt olyan, aki még két napot sem tudott várni és a kordont kikerülve mégis hazagurult. Sőt a sárga fagyis autó is végigvonult rajta! Na nehogy már vevőt veszítsen... De persze a jó minőségű aszfalt számukra is elvárás. Szerencsére ez csak pár ember kirívó esete, csak éppen a többségnek bosszúságot okoz. De ne legyen már pesszimista hangvételű a bejegyzés, ezért fotóztam egy érdekesebb dolgot is. Már nyár elején is figyeltem egy furcsa növényt. Akkor még a levelei alapján azt gondoltam, hogy egy nemesített kukorica fajta. De nem nőtt meg nagyra és a címere is más jellegű volt. Kicsit utánajártam és megkaptam a választ, hogy ez cirok... Nem söprű fog belőle készülni, valószínűleg takarmány vagy siló lesz, esetleg a vetésforgó miatt ültették ezt a szárazságtűrő növényt. A kukorica és a napraforgó már elszáradt, a cirok még zöldell. Lehet, hogy csak nekem volt újdonság, de felénk ilyet nem szoktak ültetni vagy csak a kocsiból nem tűnt fel?? :) Ezért is kell futócipőt ragadni és nyitott szemmel járni... :)

További blogbejegyzéseim

Összegzés

...projekt zárás után szokás írni összegzést, ezért én is megteszem :) Azért nem zárszót írok, mert reményeim szerint lesz még folytatása az "élménykülönítményes kalandomnak" :) A futásról: már mindent - ami lényeges -, leírtam korábban :) Az adománygyűjtésről: bátorság kellett hozzá, hogy ismerőseimtől kérni merjek. Mert hogy jövök én ahhoz, hogy bárki zsebében turkáljak. Próbáltam olyan embereknek címezni a kérésemet, akiknek talán nincsenek napi megélhetési gondjaik, de persze én csak a felszínt látom, nem tudhattam kinél izzik fel a szikra. Bár sokszor "csak" luxusproblémáink ...

Maraton, egy kicsit másképp…

Kis késéssel, de írok pár sort a versenyről, eddig hagytam érni és leülepedni az élményeimet. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor ez volt a 90. versenyem és a 8. maratonom, az eredményem 3:25:51. Nem sokat mond ez egy laikus számára, puszta számok ezek, pedig ennél több van mögötte. Több év edzésmunkája, öröme, izzadsága, lemondása, korán kelése. Ezt mind-mind beletesszük a láthatatlan batyunkba. Mert a maraton csak a jéghegy csúcsa, addig azért rögös az út. Ahhoz, hogy elérd a csúcsot, meg kell másznod a hegyet, másképp nem megy :) Egyszerű a képlet, annyit kapok vissza batyumból ...

Hajrá Bátor Apa!

...ma reggel ezt a rajzot találtam a futócipőmön :) Úgyhogy nincs is más hátra, mint előre, futás a bátrakért! ;)