Egy hónap kihagyás után, amit persze nem töltöttem tétlenül (heti két másfél órás aerobik edzéssel, no meg azt a napi tízezer lépést is nagyon sokszor sikerül teljesíteni), ma belevágtam az intenzívebb felkészülésbe az április 7-re tervezett Dunakanyar Félmaraton 12 km-es távjára. Ami az adománygyűjtést illeti, laza egy nap alatt 11000 Ft-ra (7 %-ra) kúszott fel a mutató, és nagyon sok helyről kaptam pozitív visszajelzéseket, nemes dolognak tartják az emberek, hogy szeretném támogatni a bátor gyerkőcöket. :-) Ami ma a legtöbbször eszembe jutott, hogy nem hülyeség, amikor azt mondják, hogy valakinek ott van a lábában az a 6-7 km simán, bármilyen megerőltetés nélkül. Pedig én is úgy kezdtem, ahogy sok más futó, utáltam futni, és bár jó tanuló voltam általános iskolában is, valahogy a testnevelés óra hallatán már a vérnyomásom is előre emelkedett (egy jó darabig). Pedig jó tanáraim voltak, akik akár már az igyekezetet is hajlandóak voltak ötössel jutalmazni, azt hiszem, ha ez nem így lett volna, felnőtt koromban sem jutott volna eszembe soha, hogy akárcsak egy fitness stúdió, vagy egy futócipő közelébe menjek. A cél most még egy kicsit messze van, ami a félmaratont illeti, de az az áprilisi 12 km most az elsődleges, no meg az, hogy sikerüljön minimum azt a 150 ezer forintot összegyűjteni. Köszönöm az első támogatásokat, akár adományról, akár facebook-os megosztásról,hozzászólásról, akár az első hírek továbbadásáról legyen szó! És köszönöm a szüleimnek, akik állandó és legnagyobb szurkolóim, hóban, fagyban, negyven fokban, napsütésben (apukám ma is hősiesen letekerte mellettem azt a hat kilométert, de a decemberi zimankóban is képesek voltak egy órát várni rám, hogy célba érjek, meg ott álltak a körök végén a sarkon, hogy legyen egy-két sztárfotó rólam), hogy olyan ember lett belőlem, amilyen. Ezt is nekik köszönhetem, hogy itt vagyok most Veletek, és az előttem álló jó pár kilométert a Bátrakért fogom megtenni. :-) És a mai mottóm, amit drága barátnőm, szurkolóm osztott meg velem a mai futásom örömére: ne feledd, amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy! U.i.: Nem, nem mostam hajat, de ez a februári tavasz egy kicsit leizzasztott mindenhol. :-)