0. Nap - Budapest-Portó 5:05 Elérkezett a várva várt nap. Az első megmérettetés Szegedről a reptérre eljutni. Idén sincs ez másképp 2 átszállás, vonatpótlóbuszok... de ez nem szegi a kedvem. Korán indulok, már 5 órakkor a vonaton ülök. Ferihegyről a gép Portóba majd csak 11:15-kor indul. A hátizsákom 7kg, vízzel és övtáskával +1kg. Sokat gondolkodtam a bakancs/terepfutócipő kérdésén. Előbbivel már sikeresen végigjártam az első Caminóm vízhólyagok, bokarándulás nélkül, utóbbi viszont talán szellősebb, jobban illene a mostani terephez és szintén jó szolgálatott tett már pár 100km-en. Végül a bakancs mellett döntöttem. Egyébként is kíváncsi leszek az ottani hőmérsékletre. Az előrejelzések szerint 24-26 fok az átlag napi maximum. Itt Szegeden hajnali 4-kor már 28 fok volt... Na de visszatérve a mai célhoz: A tervem az, hogy Portóban a katedrálisnál veszem meg a zarándokútlevelet amibe majd a pecséteket gyűjtögetem. Portóba kivételesen foglaltam szállást egy 8 fős hálóterembe a későbbiekben ugyanis nem tervezek előre foglalni, persze van egy tervem, hogy a napi gyaloglással mettől-meddig jutok, de nem szeretném ha ez határozná meg a napi vállalásaim. Ugyanis mindig közbejöhet valami, korábban elfáradok, vagy épp többet is beletudnék még tenni a bakancsba. Na, de el is indult a vonat. Később jelentkezem. Addig is, csak vidáman! Utazás: Összességében a MÁV-val rendben volt minden. Az 5 órás indulással és reptéri busszal 8.30 ra már a reptéren voltam. Gyorsan ment a becsekk és örültem, hogy a kombinált konzervnyitót magammal vihettem mert ezeknek mindig jó hasznát veszem a túrák során. Emellett most először nem feladott poggyászként repültem a kedvemc 24literes hátizsákomml, mivel most nem hoztam magammal túrabotokat, majd Portóban veszek. Egy gyors kávé után a duty-freet elhagyva sajnos kezdődött a késés...először 45 perc, majd a gépre való felszállást követően további 1 órát várakoztunk a gépen. A várakozás viszont kiváló alkalom volt, hogy beszélgetésbe elegyedjek egy jordániai építész doktorandusz hölggyel aki Nápolyba készült szintén egyedül, de csak a hétvégére. Majd végre 13.00-kor elindultam Portó felé. A landolást követően a metrót kezdetm el lázasan keresni ugyanis elég jó hálózata van Portónak. Azt hiszem 7 zóna van összesen és megnéztem ezzel kapcsolatban egy videót így könnyen feltaláltam magam a jegyautomatánál hogy mit is szeretnék venni, hogy a belvárosba bejussak. 60 cent maga a kártya és újratölthető rá az úticélnak megfelelő összeg így érdemes nem eldobni ha szeretnénk még tömegközlekedni. Én mindenképp szeretnék ugyanis az a terv, hogy ma barangolok kicsit Portóban majd holnap metróval közelítem meg Matosinhost ahonnan már a parton követhetem a sárga nyilakat. A belvárosi cél amiatt volt mert ennyi késéssel mindenképp a Zarándokútlevelet szerettem volna beszerzni zárásig ugyabis ezt a portói kaedrálisban tudom megvenni 2 euróért. A metró a legnagyobb részen földfelett haladt így láthattam kicsit a várost. Kiszállva szembesülnöm kellett azzal, hogy itt is 30 feletti a hőfok (bízom benne, hogy a parton haladva kedvez majd az óceán felőli szél). Nagyon megéheztem már így szokásomhoz híven egy dönerest kerestem - olcsó, finom, hús-zöldség-szénhidrát kombó 🙂). Egy Estambul döneresnél ettem végül egy egészen jót. Elsőre azt tudnám a városról mondani úton a katedrális felé, hogy egy pezsgő, nyüzsgő hely és elég tömör turistatömeg hömpölyög egyes főutcáin. Ezeket általában a túrázásaim alatt kerülöm egyébként. tömör a belvaros. Annál is inkább mert 2-3 random kétes kinézetű alak is próbált érdeklődni, hogy nem szeretnék-e venni valamilyen kábítószert. Egyebekben nem éreztem magam fenyegetve, jó a közbiztonság. Ami érdekesség sok helyen nagykn hosszu ideig nem váltanak a lámpák. A zarándokútlevél átvételét követően kitöltottem benne az adataimat és megindultam becsekkolni a szállásra. Eközben gyönyörű szűk kisutcákon csavarogtam. A klasszikus látvány, teregetett ruhák az ablakban egy kötélen, sirályok nevetése a Douro folyo illata és az emberek kisugárzása hozza a Portugál feelinget. Közben már korábban kinéztem a Livraria Lello & Irmao ami igazából egy 1906 óta üzemelő könyvesbolt, amit a belső kialakítása, elrendezése tett varázslatossá (már-már Harry Potter világába illő). Végül én nem vettem ide belépőt mivel nagyon hosszú sorok kígyóztak és még a szálláson se jártam. Egy 8 ágyas szobában foglaltam egy ágyat. Ezeken a szállásokon zömében emeletes ágyak vannak. Én most egy fenti ágyat kaptam. A szállás tisztaságával maximálisan megvagyok elégedve. A pihenés előtt elterveztem, hogy teszek még egy kört, hogy beszerezzem a túrabotokat illetve valami harapnivalót holnap reggelre így ismét útnak indultam. Összeségében a mai nap sikerült kicsit megtekinteni Portót, jártam az óvárosi (ribeira) részén, sétáltam hosszan a Duoro folyó partján, és a Sao bento pályaudvar mesélő csempe festményeit is látni. Apropó csempék majdnem kimaradt amiről méltán híres Portó: a gyönyörű csempézett házakról, nagyon stílusosak, érdekesek. Sajnos nagyon sok az omladozó, elhanyagolt épület is. Na de másik helyi híresség a Porto Wine - jó portói bor. Mivel a szállás egy ingyenes welcome drinkre invitálja a szállóvendégeket így belekóstolhattam egy helyi borba. Én korábban nem ittam de ezután se hiszem hogy a kedvencem lesz mivel nem kedvelem az édes borokat emelldtt elég mámorító a 20%-os alkoholtartalmával. 21:10 Végre ágyban. A bemelegítés megvolt a laza 14 km gyaloglással. Holnap egy kb 30km várna rám a tervezettek szerint. Hamarosan újra jelentkezem. Addig is csak vidáman!