Hol is kezdjem? Annyi minden jár most a fejemben, annyi mindent szeretnék Nektek elmesélni. Az elmúlt egy hét olyan volt számomra, mintha egy hónap lett volna. Nagyon lassan teltek a napok és én napról napra egyre jobban izgultam. A torkom megint próbára tett, de nem engedtem, hogy az utamba álljon. Így a tervezett keddi futásom elmaradt, de szerdán kimentem kicsit futóiskolázni. Akkor még azon aggódtam, vajon elmúlik-e torokgyulladásom, képes leszek-e a tervezett formát hozni. Tudom, tudom mindig mindent túlaggódok :) Extra nagy volt a készülődés, hiszen a párom szombaton teljesítette élete első ironman versenyét. Mindketten sokat készültünk, egymást támogatva, biztatva telt az elmúlt időszak. Szerencsés vagyok, mivel a párom egyben az edzőm is, így mindig tudta, hogy mikor kell egy kis extra motiváció, vagy egy pihenőnap. Mivel szombaton egész nap a páromnak szurkoltunk, ezért a verseny előtti pihenőnap elmaradt. 13 órán belül ért célba, végig szurkoltunk, segítettük a frissítését. A nap végére nagyon elfáradtam, de tudtam, hogy másnap még nagy nap lesz számomra. Reggel kipihenten ébredtem, úgy éreztem, hogy készen állok. A versenyközpontban találkoztam a másik két Élménykülönítményes futóval, aminek nagyon örültem. Együtt álltunk rajthoz :) Két hete már írtam, hogy a pálya megváltozott, egy kis aggódás volt is bennem. Négy kört kellett futnunk, az első körön felfedeztem a pályát. Könnyedén vittek a lábaim, nagyon jó tempóra sikerült beállnom az első két körben. A második köröm végén frissítettem, a jól bevált gél megadta a löketet az utolsó 7 km-hez. Fantasztikus érzés volt, hogy minden körön kétszer találkozhattam a szurkolótáborommal, végig nagy erőt adott a biztatásuk :) A verseny második felében a hátam mögött valaki kiabálta, hogy "Hajrá Bátor Tábor!"- itt újabb lendületet tudtam venni! :) Olyan gyorsan telt az idő, hogy az órámra pillantva azt vettem észre, hogy már majdnem 9 kilométert megtettem. Számítottam rá, hogy 10 fölött jön majd a holtpont. Nagy meglepetésemre a combom állt be elég rendesen az utolsó két kilométeren. A szintkülönbség meghozta az eredményt. Tudtam, hogy mindjárt célba érek, igaz picit lassultam a végére, de a végét próbáltam megnyomni. Gyorsan magamhoz vettem a lufikat, és már repültem is be a célba! :) Bori, a másik jótékony futó már a célban várt. Nagyon meghatódtam, hogy célba értem, kijött rajtam az elmúlt időszak örömteli valamint nehéz pillanatai egyaránt. Tegnap óta keresem a megfelelő kifejezést arra, amit érzek. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mit érzek most, hogy a kampányom befejeződött a tegnapi versennyel. Az elmúlt 3 hónapban nagyon sokan támogattátok a futásomat, és általam a Bátor Tábort. Bebizonyosodott, hogy sok kicsi sokra megy!!! Az iskolai jótékonysági futáson több száz gyerkőc futott a Bátrakért!! Hálás köszönet mindenkinek, aki támogatott és biztatott!!! :) A tegnapi verseny volt az ötödik versenyem idén. Hosszú út vezetett idáig. Többek között azért is kezdtem el edzeni, futni, hogy belevághassak a kampányba. Az elmúlt időszakban 370 kilométert futottam a felkészülésem során. Volt, hogy fájt, de nem adtam fel. Imádtam minden pillanatát a kampánynak és az edzéseknek egyaránt. Mire a bejegyzés végére érek, már alig látok a könnyeimtől. Most egy kis pihenés következik, de aztán kezdődik az alapozás a következő szezonra, hiszen vannak terveim, céljaim! ...és ahogy a filmekben is: to be continued - folytatjuk :)