A komfortzónán túl

Nem szeretek szerepelni. Már gyerekkoromban is utáltam. Nem szeretek a középpontban lenni. Társaságban többnyire kissé távolabb húzódom, onnan figyelem a többieket. (Nem nagyképűségből. Szeretem az emberek viselkedését, egymáshoz való viszonyát figyelni, elemezni.) Nem vagyok sem szociopata, sem antiszociális. Egyszerűen több impulzus kell, hogy kimozduljak a komfortzónámból.  A komfortzónám az a hely, ahol biztonságban vagyok. Ahol nincs stressz, ami kényelmes, ami megszokott és nem kockázatos. Persze ennek a megszokott kényelemnek is meg van az ára: nincs benne fejlődés.  Márpedig aki fejlődni szeretne, kénytelen tudatosan kimozdítani magát a komfortzónájából. Először nehéz. Piszok nehéz. A következő alkalommal már kicsit könnyebb. Aztán minden alkalommal egyre könnyebbé válik, mígnem már nem jelent kihívást. Ebben az esetben a komfortzóna határa kitolódik. És lehet újra kezdeni az újabb fejlődés reményében. Részben ezért vagyok tagja az Élménykülönítménynek. Hogy fejlődjek és tanuljak. Tanuljak olyan családoktól, gyerekektől, akik egy súlyos betegség miatt kénytelenek nap, mint nap kimozdulni a komfortzónájukból. Hogy tanulhassak olyan segítőktől, akik erőt adnak ezeknek a családoknak és gyerekeknek. Akik miatt elhisszük, hogy minden vihar után kisüt a nap. Akik attól sikeresek és gazdagok, hogy naponta adnak új reményeket, élményeket, szeretetet.  Ha támogatnád a munkájukat és ezeket a gyerekeket, a profilomon keresztül megteheted. Hálásan köszönöm a figyelmed és a támogatásod! :)

További blogbejegyzéseim

Ezt tanultam Terry Fox-tól

Böjte Csaba mellett másik nagy példaképem Terry Fox. Biztos van, aki mindkét személy nevét ismeri és olyan is, aki csak egyikükét. Most csak egyikükről szeretnék mesélni, illetve arról, hogy mit tanultam Tőle. Terry Fox 1958-ban született az Egyesült Államokban. Teljesen átlagos életet élt 1976-ig, amikor egy kisebb autóbalesetet szenvedett. A baleset után egyre jobban fájt a térde. Mikor kivizsgálták, kiderült, ...

Énke

Úgy tűnik, annak érdekében, hogy a futással és pénzgyűjtéssel hatékonyan meg is tudjak küzdeni, ajándékba kaptam egy blogot, ami véleményem szerint terápiás oldalnak is tekinthető. :D Mert ugye itt meg tudom kérdezni magamtól, hogy akarok-e beszélni róla. És ha igen, elmondom. Ha meg nem, hallgatok és nincs blog. Illene valami frappáns vagy okos dolgot mesélni magamról, arról, hogy milyen fantasztikus teljesítményt tudok produkálni, bemutatni. De az a helyzet, hogy még az is nehezemre esik, hogy írjak. Azért erőt veszek magamon. Még nem tudom milyen formában, de talán segít a ...