Az előző hetem sajnos nem igazán bővelkedett futásban. Az elején nem voltam jól, majd eléggé besűrűsödtem munkával is. A hétvégémet pedig tudtam már előre, hogy foglalt teljes mértékben. Viszont megfogadtam, hogy hiába vagyok fáradt, rá kell és rá tudom venni magamat, hogy munka után még néha elmenjek futni - persze csak amikor még valamennyire világosban érek haza-. A kedv teljes mértékben megvan hozzá, sőt bevallom már hiányzott, főleg, hogy így  most több mint egy hét kimaradt. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a futáson kívül más sportot nem is szeretek, megosztanám veletek a hétvégi élményemet is. A mátra maratonon vettem rész immáron harmadjára, ami egy erdei mountain bike verseny. A biciklizésre kicsikét kevesebb energiát fordítottam a nyáron, főleg így terepen, viszont annyira szeretem az erdőt, és azt a tájat, hogy ha már egyszer elkezdtem, nem tudok nemet mondani. Csak a mini, 21 km-es távon indultam, 370 körüli szintemeledéssel. Hatalmas élmény volt, és eszméletlen gyönyörű !! :) Tele van persze köves technikai részekkel, és az emelkedőkkel, amiből a végére nagyon sok is lett, hiszen ha már a Síparkból indultunk oda vissza is kellett érkezni, amit egy furfangos duplacsavarral gondoltak ki a szervezők. Így hétvégén egy kicsit másfajta igénybevételnek tettem ki a lábaimat. :P Titkon reméltem azért, hogy a hétvégébe belefér majd még egy futás is, de mivel mind a két elfoglaltságom elvitte a napot, váratott magára, egészen a mai napig. Miután hazaérkeztem, késő délután, csupán két opció jutott az eszembe : vagy alszok egy nagyon picit, vagy elmegyek futni, hogy utána még tudjak bármennyire is koncentrálni a munkára. Azt hiszem egyértelmű, hogy melyiket választottam. Induláskor úgy gondoltam, majd talán 4 max. 5 km fog beleférni, részben mivel kicsit későn is indultam- már javában ment le a nap-, részben pedig mert tényleg fáradtnak éreztem magamat. Nos ez végül 6,4 km lett, aminek a legvégén már tényleg CSAK a sötétség szabott határt.Habár az átlagsebességem kicsit lassabb volt, mint szokott, számomra az volt az első, hogy minél több km összegyűljön. Az idő nagyon kellemes volt, és a naplemente pedig gyönyörű. Emiatt szeretek igazán a mező fele futni - majdnem mindig egy festői kép fogad. ;) Futás közben már mindig kilyukadok oda, hogy ha elindulok egyre jobban és jobban esik, hogy nem elég az aznapra kitűzött táv, többet és többet szeretnék. Így haladgatok nagyon lelkesen. ;) Ezzel a mai futással 125, 44 km-nél tartok, hátra van még 74,56 km. Tervem pedig van bőven, hogy mikor és hol folytassan a km gyűjését. ^_^ A blogomon keresztül folyamatosan végigkövethetitek, hogyan fejlődök én is és hogyan jutok el a kitűzött Balatonnyi 200 km-ig.  Tartsatok velem és segítsetek, hogy a Bátor Tábor minél több boldog mosolyt varázsolhasson.