Akkori munkahelyem, a CIB Bank támogatta a Bátor Tábor Alapítványt és az Intraneten felhívást tettek közzé, hogy várják az önkéntesek jelentkezését. Őszintén szólva nekem eszembe sem jutott gyerektáborba menni, annyira bele voltam merülve a hitelek világába és a saját életembe. Akkori barátnőm unszolására felhívtam egy-két kollégát, akik már önkénteskedtek, hogy mi is ez a tábor, mit kell ott csinálni, fájni fog-e. Meglepetésemre mindenki annyira lelkesen nyilatkozott az ott szerzett élményeiről, hogy szkeptikusan bár, de beadtam a derekam és jelentkeztem a Bátor Táborba önkéntesnek. :-) Juhú, gondoltam, de ezután jött a hideg zuhany: mivel többszörös a túljelentkezés önkéntesből, (igen, így volt), el kell menni egy félnapos kiválasztási folyamatra! Na nee, még interjúra kell menni, hogy önkéntes legyek?? De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi ez az egész, miért övezi ekkora érdeklődés. Így hát egy szombat délelőtt elmentem a felvételire. Az első nagyon pozitív benyomásom itt ért: csupa jószívű és végtelenül kedves fiatallal találkoztam és a kiválasztás inkább volt játék, mint feladat. Eleinte nehezen oldódtam, ingben-nyakkendőben nem szoktam hozzá a bohóckodáshoz, aztán hamar feloldódtam a játékokban. A délelőtt egy személyes beszélgetéssel zárult, ez volt az amolyan interjú rész. A lényeget visszaadva az alábbi nagyon jó hangulatú, komikus párbeszéd zajlott köztem és a beszélgetőtársaim között: Ők: Miért jelentkeztél a táborba? Én: Sok jót hallottam róla és kíváncsivá tett. Ők: Van gyermeked? Én: Nincs. Ők: A családban van gyerek? Én: Nincs. Ők: A környezetedben van gyerek, akivel szoktál foglalkozni? Én: ööö..nincs. Ők: ..... (szemöldökráncolás).. Na jó. Mivel nem foglalkozol gyerekekkel, házi cimbora nem lehetsz, de játszós még igen. Az alábbiak közül miben vagy jártas: kézműveskedés, lovaglás, fotózás, evezés, kertészet, horgászat, íjászat? Én: Hát, utazgatásaim során szoktam fotózni. Ők: Sötét szobában tudsz filmet előhívni? Én: Azt nem... Ők: Evezni tudsz? Én: Ültem már csónakban párszor. :-) Ők: Van vízijártassági vizsgád? Én: ... az nincs. (itt már kezdtem kényelmetlenül érezni magam) Ők: Íjászkodni tudsz? Én: Lőttem már íjjal, de gondolom az is kevés. Ők: Meg tudsz szerelni egy íjat vagy egy hibás vesszőt? Én: Nos, azt sem. (basszus!!!) Ők: Kézműveskedés? Horgászat? Lovaglás? Én: Uh, azokat hagyjuk. :-) Ők: (nagyot nyelve) ...Hát, ööö... köszönjük, hogy eljöttél, majd értesítünk! Mint egy vert sereg, úgy távoztam, mert ekkor már be akartam kerülni: két diplomás banki vezetőként egy gyerektáborba nem vagyok alkalmas önkéntesnek? (folyt. köv)