Nehéz szavakba önteni, amit érzek. Péntek van, az ebédidőmben merengtem el egy picit. Tegnap lefutottam az utolsó laza kört a verseny előtt (6 km). Nagyon kellemes volt, jó idővel. Hónapok állnak mögöttem, néha fagy, hó, szél, és meglepetésként a legutóbbi hétvégén már a kora nyári meleg... Talán ettől tartok egy picit vasárnap (szóval egy kis frissítő esőt elfogadnék vasárnap hajnalra). Ez egy adománygyűjtő oldal, de mégis én kaptam rengeteget ettől a kezdeményezéstől. Hihetetlen az a szeretet, ami irányomban érkezett az elmúlt hetekben: kollégák, futótársak, család, barátok. Tanácsok, és őszinte szavak, mosolyok, és anyukám büszkesége. A legszebb mondata volt az: "büszke vagyok, hogy ilyen fiút neveltem belőled". Ez mindennél többet jelent, és a tudat, hogy nem csak én állok oda a rajtvonalra, hanem mögöttem képzeletben az a sok gyerkőc (és családtag), aki a befolyt összegből újra "élhet", az a rengeteg támogató aki segített célom elérésében. Nehéz mit mondani, kavarog bennem ez a sok jó. Izgulok, hiszen emberből vagyok, de tudom, hogy meg tudom csinálni. Büszkén viselem majd a lila pólót, és megpróbálok végig mosolyogni. Záró gondolatként: szeretném megköszönni a támogatásotok, és ha még rányomtok a TÁMOGATÁS gombra, uccu neki , nem vész el az adomány. Szeretettel: Gábor