Amit érzek....a verseny előtt

Nehéz szavakba önteni, amit érzek. Péntek van, az ebédidőmben merengtem el egy picit. Tegnap lefutottam az utolsó laza kört a verseny előtt (6 km). Nagyon kellemes volt, jó idővel. Hónapok állnak mögöttem, néha fagy, hó, szél, és meglepetésként a legutóbbi hétvégén már a kora nyári meleg... Talán ettől tartok egy picit vasárnap (szóval egy kis frissítő esőt elfogadnék vasárnap hajnalra). Ez egy adománygyűjtő oldal, de mégis én kaptam rengeteget ettől a kezdeményezéstől. Hihetetlen az a szeretet, ami irányomban érkezett az elmúlt hetekben: kollégák, futótársak, család, barátok. Tanácsok, és őszinte szavak, mosolyok, és anyukám büszkesége. A legszebb mondata volt az: "büszke vagyok, hogy ilyen fiút neveltem belőled". Ez mindennél többet jelent, és a tudat, hogy nem csak én állok oda a rajtvonalra, hanem mögöttem képzeletben az a sok gyerkőc (és családtag), aki a befolyt összegből újra "élhet", az a rengeteg támogató aki segített célom elérésében. Nehéz mit mondani, kavarog bennem ez a sok jó. Izgulok, hiszen emberből vagyok, de tudom, hogy meg tudom csinálni. Büszkén viselem majd a lila pólót, és megpróbálok végig mosolyogni. Záró gondolatként: szeretném megköszönni a támogatásotok, és ha még rányomtok a TÁMOGATÁS gombra, uccu neki , nem vész el az adomány. Szeretettel: Gábor

More blog posts

Élőszóban: mit érzek, és miért is…

https://www.youtube.com/watch?v=stejV_WG2e0

Miért futok…

Mindig felmerül a kérdés azon barátaim körében, akiknek mesélek (és valljuk be aki fut, elég sokat tud mesélni erről az ismerőseinek), hogy miért is csinálom? Nálam a futás két állású : kikapcsol teljesen (nem agyalak, csak futok), és gondolkodásra is serkent.   Előbbi esetben, felhúzom a cípőm, bedugom a fülesem zenét hallgatok, vagy hangoskönyvet, és utóbbi időben podcastokat, majd nekivágok. Imádok a rakparton futni, mégha nem is a leg egészségesebb betonon róni a kilómétereket. Látni a hidakat, a belvárost, elfutni a Parlement mellett, érezni a Duna lüktetését, a Várkert ...