Edzés, edzés, edzés

A mozgás, mint olyan szeptember közepén került a prioritási listám élére, azóta hetente 4-5 alkalommal igyekszem valamilyen típusú mozgást végezni. Alapvetően funkcionális köredzéseim vannak, ezen edzések eddigi januári adatai láthatóak a képeken. Szeretem ezt a fajta csoportos órát, hiszen amellett, hogy nem egyedül szenvedek, az órák felépítése is szimpatikus számomra illetve egyre több az ismerős arc, így az utóbbi 2-3 hétben már egy-egy párbeszédet is lefolytattam a sporttársakkal. A funkcionális köredzés során cardio és bemelegítő gyakorlatok után elsősorban saját testsúlyos illetve eszközös (TRX, kettlebell, tárcsa, rúd) feladatok vannak, néha egész testre, néha pedig egy-egy testterületre koncentráltan. A köredzésen kívül deepwork-re, body art-ra és HIIT edzésekre szoktam járni, mindezt egy helyen végzem, más-más oktatóval. Emellett, mióta ÉK sporttársam masszázskezei alatt volt szerencsém a nem megfelelő/ kevés nyújtás miatt átélni egy "kellemes" órát az izmaim nem megfelelő állapota miatt, így most kifejezetten figyelek arra, hogy az órák után még 15-20 percet nyújtsak, s az SMR hengert is elkezdtem laikusan használni. A szaunát is egyre többször látogatom meg 10-15 percre, lazítani az izmaimat. A tegnapi nap, a 70 perces órám után még éreztem magamban az erőt (az elején kevesebb volt a cardio rész), hogy lemenjek a konditerembe futni. A cél az volt, hogy a 6 kilométert letudjam. Ezt a számot belőttem már egy ideje, mert a HDR-en kb. ennyi lesz a táv - igaz, az terepfutás lesz akadályokkal. Szerettem volna még, ha végig tudnám egyben futni a távot. Ma egyébként megnéztem, utoljára november 13-án futottam még a tesztfázisom során, s egyben sohasem futottam, sétákat iktattam be. Eredmény: Az első 6-7 perc után iszonyúan megfájdult az oldalam. Na, mondom, jól kezdődik - pedig csak a szervezetem szeretném lassan-lassan hozzászoktatni ehhez a fajta mozgásformához. DE! Nem álltam le, valahogy (erre még rá kell jönnöm, hogy pontosan mivel - de talán a légzésemre való nagyon tudatos figyelemmel) sikerült túllépni rajta, s újult erővel folytatni a padozást, sőt gyorsítani is, még ha csak rövidebb ideig is. Végül az órám szerint 47 percen belül sikerült lefutni megállás nélkül 7 km-t. Nagyon-nagyon boldog voltam! Ami még érdekes, hogy az órám és futógép mást mért, amin nem lepődöm meg, csak nem tudom, melyiknek higgyek, még ha nem is szignifikáns a különbség. Nektek ezzel mi a tapasztalatotok? Illetve ti milyen mozgásformát kedveltek? Hamarosan pedig mind az edzésekben, mind a blogon folyt.köv. Szépeket: Lynda (Linya)

More blog posts

Elmerülve

Elmerülve a gondolatokban, érzésekben, célokban és a patakokban.   Utolsó bejegyzésemet írom, amiben az elmúlt 5 hónap világát próbálom visszaadni, s természetesen a versenyről is írni. Több, mint 370.000 Ft-ot kampányoltunk össze, minden forintnak jó helye lesz!   Évek óta gondolkodtam azon, hogy csatlakozom az Élménykülönítményhez, de sosem éreztem képesnek arra magam, hogy valamilyen fizikai kihívást vállaljak. Előző év végén viszont megértem rá, fizikailag, mentálisan, emocionálisan. Nem volt kérdés, hogy itt az idő, most kell belevágni. S milyen jól ...

Hard Dog Race – Not just Run edition 2019.03.23.

Kellemes szombati napon vagyunk túl Jojival, gyönyörű idővel, egy újabb versennyel. Eredményünk: 44 perc, 52 másodperc – 78. hely nők között (450 női indulóból). Úgy gondoltam, hogy a végső verseny előtt nem árt a gyakorlás az együtt futásról, versenyhelyzetről, tömegről. A program röviden egy 6km+ táv lefutása volt, terepen, akadályok nélkül, ami nagyon jól jött ahhoz, hogy hangolódjunk arra, milyen is az, ha nagy tömegben vagyunk, hiszen közel 700 induló kutya-gazdi páros volt. Az odajutás könnyen ment, viszont a parkolóhely egy olyan nagy mezőn volt, ami egyrészt kb. 1 ...

Flashback: 16,5 km – Életem leghosszabb távja

Február 19-i FB-s posztomat fogadjátok itt is sok szeretettel. NEM HISZEM EL! 6 km-et szerettem volna, 9 km-nél vérszemet kaptam, 16 km-nél leállítottam magam. Mert 15 km-ig jól esett - Tudom, hogy ma este a félmaraton is össze jött volna. Összeállt a test, a fej, a szív. Az idő pedig nem érdekel. Három bosszúság: 1. Jelzőlámpák 2. Folyt az orrom. 3. Pisilni kellett kb. az 5. perctől (Bekanyarodtam kb.12 km-nél az edzőtermembe). Wooooow, tényleg szürreális nekem. Talán megtaláltam a titkot: egész nap sütit zabáltam. Kacsatánc-kacsatánc-kacsatánc! Jupijééé! ...