Sziasztok! Lefutottuk Jojival életünk első versenyét! Nagyon büszke vagyok magunkra, hiszen ez 1 éve egy ilyen verseny elképzelhetetlen volt a fejemben. Egy jótékonysági programra regisztráltunk és Kisorosziban tettük meg tökéletes időben a 6 km-es távot, 36 perc 15 másodperc alatt. Gondoltam összegzem kicsit az élményünket, tapasztalataimat. A verseny eleje kicsit hektikus volt, nem volt ruhatár, így minden cuccunkért ingázni kellett a parkoló és a rendezvényhelyszín között. Bemelegíteni így minimálisan tudtunk, ráadásul sok időt elvett, hogy egyedül voltam, így Joji állandóan ott volt velem, hoztam-vittem magammal mindenhová. Joji kilőtt a startnál, mint a géppisztoly. Az első 1 km-et azzal töltöttem, hogy próbáljam kordában tartani a mozgásunkat, figyelni az egyenetlen talajra (első terepfutásunk). Ennek következtében a légzésemre egyáltalán nem tudtam figyelni, így 4-5 perc múlva már szúrt az oldalam. 7-8 perc múlva megálltam, hogy lelassítsam a pulzusom, s Joji is vegye a lapot, hogy nem teperhet ennyire. Szerencsére ezután viszonylag gyorsan vissza tudtunk állni, bár az egész további futásunkra hatással volt ez a pár perc. Joji jobban bírja továbbra is, mint én, 99%-ban előttem futott, s csak az elején figyelt oda másokra (pl. elfutó kutya-gazdi párosokra). Nagyon ügyes, s visz a lendülete, csak az első km-en kell a fentebb leírtak miatt gyakorolnunk. Élvezi a futást, s ez motiváló nekem is. Az új terepcipőm jól vizsgázott, sokkal komfortosabb benne futni, mint az egyszerű cipőmben. Egy helyen súrolta a lábam, de ezt gondolom hamarosan megszokom. Túlöltöztem magam, 5 perc után melegem volt, 10-12 fokban elég lesz a technikai pulcsi. A melegebb futógatyámat még októberben vettem, a fogyásom miatt lecsúszott, zavart. A táv felénél volt egy frissítő, ott én is és Joji is ittunk pár kortyot, de nem akartam sem magam, sem őt "hirtelen hűteni". A pálya maga klassz volt, szerencsére a legnagyobb szakaszon száraz, így nem kellett csúszkálnunk. Elindítottam zenét és egy fejkamera is volt rajtam, a zenére szinte semmilyen módon nem figyeltem,a fejkamera is szokható volt, nem zavart. Fogalmam sem volt, hogy éppen hányadik km-nél vagyunk, így csak tippelni tudtam. Egyébként elkalkuláltam magam, a táv 3/4-nél hittem azt, hogy a felénél járunk. Ez így szuperül jött ki, mert pozitív csalódásként éltem meg, amikor már elkezdtem látni a célt. Meglepődtem azért, s még el is gondolkodtam, hogy vajon jó felé veszem-e az irányt vagy mennünk kellene tovább. Összegezve: Jó futás volt, az eddigi legjobb ilyen távos idővel, 22.helyezéssel (56 indulóból). A nők között pedig 13. helyen zártunk. Jojira lehet számítani motivációként, csak kell még egy kis kontroll az elején. A közös futáshoz speciális futószettre van szükség, ez beszerzés alatt ( rugalmas póráz, futóöv, futóhám). Nagyon nagy segítség lenne, ha legalább még egy kétlábú el tudna kísérni, hogy egyszerűbb legyen a logisztika (pl. el tudjak menni mosdóba, átöltözni, bemelegíteni stb.) A kamerás felvételeket próbáltam megvágni, de a gépem nagyon lassú, így lehet egyben fogom majd feltölteni később. Várom nagyon a következőt! S vannak már kilátásban események!