A Spárta utáni hetet inkább a pihenés jellemezte, egy nagyobb esést követően ugyanis a térdem nagyon fájt, fáj. Két spinning edzést vállaltam csak be, gondolván, hogy ez úgysem árt. Tudtam vasárnap megyek Gántra egy nagyon kellemes kis terepfutásra. Bár a fejemben inkább túra volt most, mint futás. El is jött gyorsan a vasárnap. A térdem még nem 100 de indulás előtt megbeszéltem magammal, hogy nem görcsölök, inkább végigsétálom, ha kell, de nem szeretnék semmit sem eröltetni. A rajt után gyorsan el is kezdtem érezni, hogy nem biztos hogy jót tesz neki a futás, és egy kisebb domb a segítségemre is jött gyorsan, hogy a futásomat sétára cserélhessem. Fényképet is készítettem, nézelődtem. Jött egy kis lefele meg dimbes-dombos rész aminek a végén a gyönyörű vörös terep. Tavaly sajnos hó fedte a terepet, így nem volt lehetőség megnézni, hogy is néz ki. Már nekiindultam volna a futásnak, amikor megláttam a vöröslő talajt. Teljesen elvarázsolt. Megálltam, megnéztem, lefényképeztem, csodáltam. Szerencsére rövid szakasz volt, mert még mindig ott lehetnék.... Egy hosszú egyenes szakasz következett, lendületem volt és a térdem is bemelegedett, így futottam szépen, amíg bírtam. Egy rövid megálló után új taktikát folytattam, szallagtól szallagig éltem. Ez annyit tett, hogy egyik szalagtól futottam a következőig, majd ugyan így sétával. Volt, hogy valamelyik szakaszt kicsit meghúztam, ha megvolt a lendület vagy ha kicsit fáradtabb voltam. Az utolsó kilométeren már nagyon a célban akartam lenni, így okosan kitaláltam hogy nincs lazsa, futás van. Ez sikerült a legnagyobb dimbes dombos résznek, és a legtöbb emelkedő is ezen a szakaszon volt. Ez sem tántorított el, már hallottam a célnál a mindenféle hagokat, zenéket, ami még jobban felspanolt, hogy mr itt a vége és fussak. Elégedetten értem a célba és nagyon elfáradva. Ritkán mondok ilyet, de büszke vagyok most magamra. A tavalyi időmhöz képest 13 percet javultam, pedig itt tényleg voltak megállások, pisiszünet. Nagyjából egy hónap van hátra a félmaratonig, nagyon félek tőle. Azt hiszem a mentális felkészülésre is hangsúlyt kell fektetnem, mert abban még gyengének érzem magam. Még egy hosszabb futást tervezek a következőkben és utána már csak kis edzések jönnek.