Kicsit több mint négy hete döntöttem úgy, hogy az április 7-én megrendezésre kerülő Dunakanyar Félmaraton 12 km-es távján és a felkészülés során nemcsak magamért, de a Bátor Tábor nemes céljaiért, a súlyos beteg gyermekek és családtagjaik élményterápiás táboroztatásáért is futok. Ahogy korábban is írtam, van nekem a futás mellett egy másik, régi nagy szenvedélyem, egy nem is olyan kis csapat, akikkel minden hétfő és szerda este szorgalmasan égetjük a kalóriákat a step lépcsőn. Ma kiderült, hogy néhány hét alatt 33.000,- Ft-ot gyűjtött össze ez a lelkes csapat a Bátor Táborért, ami számomra olyan sokat jelent, hogy azt szavakkal nem igazán tudom leírni. Nektek és a sok-sok eddigi adományozónak köszönhetően ma átléptem a 100.000,- Ft-os határt, ami azt jelenti, hogy a következő majdnem öt hétben 47.000,- Ft van hátra a hőn áhított célig. Köszönöm csajok, köszönöm a mai és az összes többi izzadós estét, a szurkolást és a támogatást, és természetesen ezúttal is nagy hála és köszönet mindenki másnak is, aki bármekkora összeggel támogatta eddig a Bátrakat, és aki ezzel bizalmat szavazott nekem is, mert tudja, és hisz benne, hogy a lehető legjobbra helyre került a felajánlása. Szálljon Rátok vissza úgy az összes táborozó hálája és szeretete, ahogy ezen a képen a lepke a számomra legkedvesebb növényre!!! Ma olvastam a Bátor Tábor Alapítvány oldalán egy nagyon megható cikket, arról, hogy súlyos beteg gyerekeket kérdeztek meg azzal kapcsolatban, vajon ők mit élveznek leginkább az életben, és mi jelent nekik sokat. Ebből szeretnék zárásként néhány megható sort idézni: "Légy kedves. Olvass több könyvet. Tölts időt a családoddal. Viccelődj. Menj ki a strandra. Öleld meg a kutyád. Akik sokat jelentenek neked, azoknak mondd el, hogy szereted őket... Ja. És egyél több fagyit." (Fiala Borcsa)