Kifejezetten a profilom újra és újra posztolni nagyon direktnek éreztem. Nem vagyok az a kérős típus, így féltem, hogy nehezen fog menni a gyűjtés, de már így is szuperek vagytok! Köszönöm! Úgy gondoltam folytatom a blog írást, amit egy win win helyzetnek élek meg. Egyrészt szeretek írni, sok minden távozik az írással, így kiélem magam. Másrészt nem érzem azt, hogy újra és újra pusholom a profilom, hanem beleteszek valami pluszt. Harmadrészt azért kicsit remélem, hogy kedvet csinálhatok, motiválhatok vele. Ha valakit érdekel, hogy mennyit és mikor futok és biciklizek, akkor a Strava alkalmazáson keresztül tudja követni az aktivitásom. Az elmúlt egy hétben nehezebben ment a sport. Sötét és hideg van reggelente. Aki ismer tudja, hogy nálam valahol a 30 foknál kezdődik a jó idő. A meleg pedig a 40-nél. Megvisel minden, ami nem nyár. Ráadásul most állandóan esik. Az elmúlt egy hétben minden reggel bámultam kifelé az ablakon és kicsit reménykedtem abban, hogy annyira szakad, hogy bűntudat nélkül visszafekhetek még szundizni. És sajnos kb. minden nap ilyen is volt :( Ezért átálltam és most abban reménykedem, hogy nem lesz annyira szenny idő, hogy ne tudjak holnap reggel lemenni. Megéri felkelni. Mozgással kezdeni a reggelt öröm. A testem átmelegszik, egyedül az arcomra tapad a hideg, ami még jól is esik. A város a futásommal ébred fel, világossá válnak az utak, megindul az élet. Mégis teljesen egyedül lehetek a kis gondolataimmal. Minden kilégzéssel távozik az, aminek nem kell már itt lennie, és minden belégzéssel új energiákat nyerek. Elkezdeni nehéz, de mit nem? Nekem is nehéz minden alkalommal, amikor akárcsak 4 futásmentes napom van egymás után. Ilyen nehéz lesz a holnap reggelem is. Belejönni viszont könnyű. Hihetetlen élmény, hogy csak futni kell, mert úgy futok ahogy jól esik. Nincs edzésterv, nem számolgatom a távokat, nem figyelem a gyorsaságom, nem tervezem meg az útvonalam. Csak nekiindulok. Bármikor megfordulhatok és hazafuthatok. Ha hazaértem, de még jólesik, akkor mehetek tovább. Ha egyenesen piros a lámba, akkor jobbra fordulok, mert ott zöld. Ha már villog a zöld, de egy hajrával átérhetek, akkor gyorsítok. Szabadság és rugalmasság övezi, bár lehet hogy valaki csak annyit mondana rá, hogy nem űzöm túl tudatosan. De nem számít. Ezzel a nem tudatos futással is folyamatosan fejlődök, gyorsulok és egyre többet bírok, ami úgy hogy tényleg nem teszek semmi mást az elinduláson kívül, szuper dolog. A versenyekre természetesen készülök. A félmaratonra egy 5 hetes edzéstervet alkalmazok, aminek lassan eljön az ideje. A következő posztom már valószínűleg erről fog szólni. Van egy pár verseny, amire már beneveztem, de a legújabb a Spartan. Tagja vagyok a munkahelyi futóbrigádnak (No Pain No Gain!), akik nélkül ide sem mernék elmenni egyedül. Pedig jelenleg teljesen rá vagyok pörögve annak ellenére, hogy majd csak március 31-én lesz. Nem mondanám kifejezetten futó versenynek, de hajt a kíváncsiság. Mindig is vágytam valami akadálypályás dologra. A távot mondhatni lazán lefutnom, de bőven van akadály ami megnehezíti. Egy feladat skippelése pedig büntetéssel jár, ami 30 burpee. Szóval már most elkezdtem a 'felkészülést' és itthon ugrálok :D Legalább iszonyat szép, izmos karom lesz. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta ezt a posztot is, köszönöm azoknak akik már támogatták a kampányom és még azoknak is akik fogják! #nemrólamszól