“Az út maga a cél.” Szokták volt mondani triatlonos berkekben. Lassan a hajrájába érkezik a felkészülés. Ez az első alkalom,hogy egy előre kidolgozott,12 hetes edzésterv nyomvonalán érkezek a finisbe.Komoly tanulságokat rejtegetett számomra ez az időszak.Heti négy edzés,40-60km ijesztőnek tűnt az elején.Mégis belevágtam,mert ezt a maratont élvezni szeretném az elsőtől az utolsó percéig.Ehhez viszont keményen dolgozni kell a hétköznapokban,ezt már megtanultam. A tegnapi magányos Élménykülönítmény edzésen, piramis tempófutás közben lehetett érezni az elmúlt több száz km jótékony hatását.Furcsa,új dimenziókban tudtam tartani a tempókat,szinte könnyedén.Rövid időre még 4 perces tempó alá is bekukkantottam.Sose élveztem még edzést ennyire,pedig a múlt héten meghúzódó derekam miatt tartottam kicsit tőle.Bármi is legyen ennek a végkifejlete,már ezért megérte belevágni. Lassan kezdek ráérezni mit is jelent az a bizonyos út. Mindeközben megérkezett az első támogató adomány,egy nagyrabecsült futótársamtól,akinek buzdító szavai sokáig fognak visszhangozni a szívemben!Köszönöm! A kitartás és a hit mindig meghozza gyümölcsét!? Hajrá Élménykülönítmény! Hajrá Bátortábor!