Egészen a mai nap délutánjáig azt gondoltam, hogy ez az egész Élménykülönítményes vállalkozás nem áll többől, minthogy futok, ahogyan eddig is, kicsivel  többet szelfizek, aztán néha írok valamit a futásról. Ti elolvassátok, vagy sem, én mindig jól megosztom, Ti ezt megunjátok és támogattok, hátha akkor hamarabb vége lesz. A gyerekek kapnak pénzt, a táborok jobbak lesznek egy picit és végülis a feladat kész. Ez egészen másról szól már. Néhány napja  kezdtem el a blogot, még csak 2 posztot írtam. Nehéz volt elkezdeni, nem az írást, hanem azt, hogy meg kell magamból mutatnom valamit. Valamivel többet, mint amit eddig láttatok, különben nem lesz hiteles. A profilomat elkészíteni maga volt a lelkem mélyéről jövő szenvedés, kitalálni, hogy mit, hogyan, hova, mennyit, pedig nettó 3 perc alatt meg lehetett volna. Lelkesen jelentkeztem, de mire elindult volna, nyűgnek éreztem,amit nem akarok a nyakamba venni. Pedig van, ami elől nem menekülhetünk, nem tehetünk úgy, mintha nem létezne. Elkezdtem, csinálom, a mai első írás közben már tetszett is. Utána jött az, amire nem számítottam. Soha semmiért nem kaptam ilyen rövid idő alatt ennyi pozitív visszajelzést! Van, akivel majdnem minden napomat együtt töltöm és meg sem fordult volna a fejemben, hogy ennyire jó a véleménye rólam. Van, akiről soha nem gondoltam volna, hogy egyáltalán elolvassa, amit írok, nemhogy azonnal támogat is! De ez csak két példa a számos áll leesős mai élményemből. Ez nem csak arról szól, hogy toljam be a 150 ezret, írjak egy nagy köszit és néha elmeséljem, mekkora király voltam, amikor gyűjtöttem a tábornak. Pár nap alatt megtanítottatok arra, hogy olyan is vagyok, amilyennek nem gondoltam magam. Hogy lehet, hogy észrevétlenül segítek, néha hangosan, máskor tudatosan,de nem szeretem, ha valakit nem sodor mellettem a móka ? Szeretek okoskodni, szeretem az érem másik oldalát megvilágítani, ötletelni, megfejteni az embereket, helyzeteket, kapcsolatokat. Mindenkit figyelni, elemezni, következtetéseket levonni, amikből később építkezhetek. Szeretek hallgatni, mert hiszem, hogy gyakran az a legjobb megoldás, ha csak figyelve hallgatok, ítéletek nélkül. Ma kiderült, hogy jó, amit csinálok, jó, amilyen vagyok és ezzel olyan örömet adtatok, amit nem vehet el tőlem senki ❤️ Megismerem magamat is a támogatás által és természetesen a legfontosabb az, hogy a gyerekek minél többet kapjanak, de én is nyerek, önismeretet. Köszönöm Nektek, akik olvastok, le a kalappal előttetek, akik utaltok, de legfőképp csodállak Titeket, akik tükröt tartotok elém ?