Április elején rendezték meg Magyarországon az idei év első Spartan Race futamát. Mivel 2018-ban is célom legalább a magyar trifecta (egy országon belül mind a három hosszúságú verseny teljesítése egy naptári éven belül), így rajthoz is álltam a legrövidebb ,,sprint” versenyen. :) Hatalmas szerencse, hogy az itthoniak az év előre haladtával haladnak az egyre hosszabb és egyre nehezebb pályák felé, így akik az első futamukon felbuzdulva terveznek további megmérettetéseket is, lehetőséget kapnak a minél jobb és körültekintőbb felkészülésre.  Sok Élménykülönítményes futóval találkoztam és szurkolhattam ezen a rendezvényen, már alig várom, hogy én is megkapjam a lila pólóm. :) Mi egy viszonylag korai futamban tudtunk indulni, ami az elején bekövetkezett vádli görcstől eltekintve szuper volt. Kellemes pálya, változatos akadályok, sok ismerős. Mivel nem vagyok és előre láthatóan soha nem is leszek élsportoló, így számomra nem az idő számít soha, hanem a hangulat. Összességében remek volt a pálya, bár az utolsó 1,5 km-en annyira tűzött a nap, hogy nem hittem el, még csak április van.  :O Ez volt az első alaklom, hogy a rendezvény jótékonysági futásán is rajthoz álltam. Ebből évente egyet szerveznek a régió minden országában és eddig még nem alakult úgy, hogy részt tudjak venni rajta. Ennek az a lényege, hogy a pálya és az akadályok ugyan úgy adva vannak, mint a normál futamban, de az épített elemek teljesítése és a büntetők (burpee) végrehajtása opcionális. Tehát igazából egy buli futás, aminek a bevételének egy részéből egy helyi szervezetet támogatnak. Bár a kezdés kicsit csúszott, de öröm az ürömben, hogy az egyik kedves edzőtársam segítségével indulási lehetőséget, a másikéval cipőt sikerült szereznünk Rita barátnőmnek kölcsönbe, így ő is teljesíthette velünk élete első versenyét. :) A hangulat szuper volt, a nap végére pedig 16,4 km volt a lábunkban kisebb szintemelkedéssel. A fotók szerintem magukért beszélnek, aki megteheti, próbálja ki ezt a sportot mindenképpen! :)