Azt hiszem nagyon sok mindent el lehet mondani a futásról, de egy valamit biztosan nem: hogy értelmetlen.  Persze hogy mi is az értelme, azt nehezen lehet megfogalmazni… szerintem egyszerűen csak az arcunkra van írva… De értelmet adhat neki az is, ha a kilométereidet másokért teszed meg… másoknak ajánlod fel…  Adományt gyűjteni tanulságos folyamat. Kérni mindig nehéz. Az elutasítás mindig fáj. A támogatás nem mindig és nem mindenkinek egyértelmű. Éppen ezért vagyok minden eddiginél hálásabb. Már nem csak azért, hogy futhatok, hogy repítenek, hogy a határaimat átléphetem, hogy önmagamat napról napra megismerhetem… Hanem azért is, hogy ilyen sokan mellém, a célom mellé álltatok. Hogy örökbe fogadtatok. Hogy adományoztatok. Köszönöm. De igaziból nincsenek szavak.  Még 10 nap, és már megvan a 100%. Persze túlteljesíteni mindig ér. De én már több mint boldog vagyok. És hiszem, hogy a Bátor Tábor gyermekei is azok mindazon jó miatt, amit a Ti, a Mi adományaink, támogatásunk eredményeként kapnak.  Szóval köszönet Értetek és az adományaitokért!