Böjte Csaba mellett másik nagy példaképem Terry Fox. Biztos van, aki mindkét személy nevét ismeri és olyan is, aki csak egyikükét. Most csak egyikükről szeretnék mesélni, illetve arról, hogy mit tanultam Tőle. Terry Fox 1958-ban született az Egyesült Államokban. Teljesen átlagos életet élt 1976-ig, amikor egy kisebb autóbalesetet szenvedett. A baleset után egyre jobban fájt a térde. Mikor kivizsgálták, kiderült, hogy csontdaganata van. Életét csak jobb lába azonnali amputálásával és 16 hónap kemoterápiával tudták megmenteni. És élete ezen a ponton vett olyan fordulatot, ahonnan én kiemelkedő példaképnek tekintem.  Az amputációja után három héttel már műlábbal járt, példát akart mutatni sorstársainak. Elhatározta, hogy keresztül futja Kanadát, így gyűjtve pénzt rákkutatásra és igyekszik futásával felhívni az emberek figyelmét a betegségre. Tudta, hogy kb. 50% esélye lesz túlélni, de inspirálta, hogy korábban kisebb eséllyel indulhatott volna el. Az volt a célja, hogy 1 millió dollárt gyűjt ezzel a futással. A Kanadai Rák Szövetség szkeptikusan fogadta az ötletét, de támogatták, mert nem volt vesztenivalója senkinek a dologgal. Az egyetlen feltételük Terry megfelelő egészségügyi állapota volt. Ennek érdekében alapos vizsgálatnak vetették alá. Szívproblémái miatt feltételekhez kötötték a futást. Így nem maradt más dolga Terrynek, mint szponzorokat keresni. Talált is. Innentől számomra elképzelhetetlen az, amit meg bírt tenni. Futásának a Remény Maratonja nevet adta és vállalta, hogy minden áldott nap lefut egy teljes maratoni távot. Műlábbal, betegen. Ha csak számokkal szeretném kifejezni ezt a futást: 143 nap, 5373 km és több, mint 21 millió dollár. De ennek a fiatalembernek a tette ennél sokkal többről szól és olyan példát, értékeket mutat, amelyről én nem tudok, csak a legnagyobb tisztelettel és csodálattal beszélni. Mit tanultam Terry Foxtól? Hitet, kitartást, alázatot, türelmet, állhatatosságot és acélos akaratot. Dacolt az időjárással, a fájdalmakkal, a kiújuló betegséggel, amely a tüdejére is átterjedt..  Ez a teljesítmény egy egészséges embernek is dicsőségére válna. Terry Fox pedig addig futott, amíg maradt még jártányi ereje. 22 évesen, 1981 június 28-án hunyt el. Mikor megkérdezték tőle, hogy tud ekkora távot futni, ezt válaszolta:  "Én nem maratonokat futok. Mindig csak a következő villanyoszlopig futok. Aztán a következőig. És megint a következőig.”  Én is ezt teszem. A tőlem telhető legnagyobb alázattal. Azért, hogy rákos gyerekeken segíthessek. Mert én így tudok. Köszönöm, ha elolvastad! Minden támogatás számít. Egy kávé ára is.