Nyámándi Piroska Blog posts

Egy nap két hosszú

…egy darabig úgy voltam ezzel a nappal, mint valami kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Hogy fogom bevallani a családnak és az edzőtársamnak, hogy “én igazán nem tehetek róla, hogy ez év elején benevezett Skanzenfutás napjára bedobtak egy első RIng Run Race futamot”

Nekem csak egyszerűen muszály volt nekimennem, kellett, tudni akartam,hogy képes vagyok-e rá. Ki kellett próbálnom, hogy a szervezetem, a lábaim hogyan reagálnak ekkora távolságra két óra különbséggel.

Merthogy a Skanzen futás 11-kor rajtolt a tűző napon, a Ring Run Race félmaraton a Hungaroringen 15 órakor, szintétn a tűző napon. Mindkét pálya emelkedős volt, de úgy gondoltam, hogy ha odafigyelek a megfelelő ion-só és cukor bevitelre, nem futom el az elejét, nem lehet baj.

Összesen 35 km.

És megcsináltam. Bár nem gondolták volna rólam. Ezt a mai napig nem értem, hogy miért nem és rosszul is esett.

A Skanzen nagyon nagyon meleg volt, de mivel korán érkeztünk, a rajtszámot gyorsan átvehettem és árnyékba húzódtam. Vártam a rajtra, itt egy kicsit lassan telt az idő, de nézelődtem, napoztam, figyeltem az embereket és gorombán nézegettem az emelkedőt, amivel indult a pálya. Nem lett tőle kisebb, pedig tényleg csúnyán néztem rá.

Eljött a 14 km rajt ideje és nekiindultunk. 4 kör teljesítésével volt meg a táv és nem a rajt utánjött a legdurvább emelkedő. Árnyék gyakorlatilag nem volt, csak egy szellősebb mező. De volt sok és választékos frissítés. Mindent összevetve nagyon jó volt, de két kicsi katonai sátornál több kellene a versenyzőknek a tűző napon.

Ahogy a nyakamba kaptam az érmet, már rohantunk is a kocsihoz, hogy átérjünk Szentendréről Mogyoródra, a Hungaroringre.

Útközben izotóniás italt ittam és egy after gélt, és száraz ruhát húztam, száraz zoknival.

Nem volt bennem fáradtság a Ring rajtjakor. Izgatottan és kíváncsian sétáltam be a Hungaroring máskor Forma1-es versenyautók által koptatott pályájára. Bent lenni fura érzés. Tágas és hatalmas, bár ez kívülről nem látszott. Szinte vártam, hogy felbukkanjon egy száguldó lapos csoda valamelyik kanyarban és leelőzzön. Sunyi emelkedőkkel tarkított 5 körös félmaraton volt, szintn nulla árnyékkal. Aggasztott az aszfalt hőmérséklete, és hiába mondták, hogy kézmeleg, nem volt az. Fürdéshez már forró lett volna. Főleg 5 körön át, a Skanzen forrósága után. Valami baj is lett a cipőmmel, mert azóta még egyszer sem éreztem, hogy rugalmas és puha.

Jókedvű voltam, kicsit sem fáradt, tele voltam várakozással, hogy meddig bírom még. Nem előről kezdtem a kilométerek számolását, hanem folytattam 14-től. Harmic fölött már nagyon vigyorogtam, amit a pályán dolgozó kitűnő fotósok nagyon értékeltek, mert mind a 45 fényképen fülig ér a szám 🙂

Eddig ez volt a legjobban élvezett futónapom és futóversenyem. A 35. kilométerem végén még egy erős hajrát is sikerült nyomnom és nagyon boldogan célba értem 🙂 Az első kérdésem az volt, hogy hogy állnak a franciák? Ők is nyertek. Együtt küzdöttünk.

A kocsi felé már éreztem a lábaimat és a derekam. Kicsit hátradőltem üléssel együtt. De mire ki kellett szálni a kocsiból otthon, már erősen meggondoltam minden métert. Bizony fájt itt-ott, úgyhogy jöhetett a forró fürdő és aznap már csak levegőt venni voltam hajlandó 🙂

Megcsináltam

35 km egy nap alatt, először 🙂

 

 

 

37221202_1728706753913313_762799939959914496_n37221231_1728702563913732_4487385546007511040_n37387645_1731120280338627_5564713727829213184_n

Nyámándi Piroska

13th Lake Balaton Supermarathon
Balaton Szupermaraton
Donate now!