Nyámándi Piroska Blog posts

Esztergomi Telihold futam

Hát ez egy szuperséges verseny volt!

Érdy Gábor, BSI futónagykövet-társam szervezte és hívott meg rá :), ezúton is köszönet érte 🙂

Sajnos nem láttam más Bátor Táboros futót, de a sötétben bármi lehetett, talán neki is melege volt és más mezben indult.

A gyors és barátságos rajtszámátvételkor kaptunk egy aranyos kis ledes lámpácskát is, jó ötlet volt 🙂 Apának is nagyon tetszett, de nem kapta meg, hehe.

Sok ismerőssel találkoztam a verseny előtt és alatt, újakat is megismertem (és mint kiderült, az idei 4 versenyén indultam is -Runners, Polar, Night és mindjárt Bridgestone-,  Gondoltam, hogy telt ház lesz, mert hangulatos és amolyan “Kell nekem!” -típusú versenynek ígérkezett, sok embert vonzott. Lizivel mentünk, de Anitával is találkoztunk – hiába, akiket egyszer Spartan Race összekovácsolt, az Spartan-os marad mindenhol, igaz Anita?- (végül együtt futottunk majdnem félpályáig.)

Kalssz éjjeli száguldós lehetőségnek tűnt, bár megvoltak a veszélyei, mint minden éjszakai futásnak.

Nagyon meleg napot zártunk, sajnos nem is tudtam az Élménykülönítményes bűvös pólóban futni, öngyilkosság lett volna ekkora hőségben, de azért elvittem.

Hangulatos volt a rajt helyszíne, ahová közösen sétáltunk fel a rajtszámátvétel-Cél területről. Ez azért volt jó, mert közben megfigyelhettük a terület sajátosságaiból adódó útegyenetlenségeket és a szervezők által gondosan megjelölt kiálló macskaköveket. A pofára esés kivilágítva, tömeg előtt, kecsesen -opció így minimálisra csökkent. Az Esztergomi Bazilika alatti Fekete kapu elől indultunk, egyenesen át az alagúton, majd óvatosan…frászt óvatosan, ezerrel zúdultunk le a macskaköveken és megállás nélkül nyivákoltunk meg licitáltunk, hogy ki mekkorát fog esni :)… amíg le nem értünk a kerékpárútra és a Duna folyásirányát követve el nem kezdtünk futni.

Ekkor meteor csapódott be mellettünk és húzott fénycsíkot, Karlovitz Máté személyében, akitől megtudtuk, hogy futás előtt a hashajtó, vagy a Flektor gél nem célirányos alkalmazása az egyik megoldás (akinek nem egyértelmű gondolkodjon el, hogy melyiket melyik bejáraton kell alkalmazni, majd cserélje fel az áramlási metodikát ) Szerintem ő sem gondolta komolyan, mert egyre távolodó nevetését nyomokban még hallottuk. Állítólag a NASA is bemérte és felkérte, hogy engedély nélkül ne röpködjön…

Ahogy megízleltük a terepet, szép csendesen elkezdtünk előzgetni. Nem volt különösebb tervünk, sem megbeszélt tempónk, nem készültünk, csak futni szerettünk volna egy éjszakait. Lizi az egyik szülinapi ajándékaként kapta a nevezést tőlem, mert Moonlight Szob-Nagymaros-ról sajnos lemaradt.

Az éjszakai Dunapart hangulatos és csendes volt, mégis más, mint az én Kis-Duna-partom Csepelen, ahol egy héten négyszer futok. Kicsinyke, csendes, békés, zsilipekkel szabályozott, nem nagyon van látható mozgása, csak úgy ott van nekünk és szép. A nagy Duna más. Fenyegető sebessége, látható áramlása van, néma hatalmát muszály elismerni. Ahogy megcsillant a fodrozódó hullámokon a Hold, és láthatóvá vált a folyó ereje pár másodpercre magamba néztem. “De jó, hogy te ott vagy, én meg itt. Maradjunk ennyiben, rendben? Megbeszéltük. ”

Majd visszacsöppentem a valóságba és a szurkolókra, parti büfék söröző drukkereire, pacsizni kiálló gyerkőcökre kezdtem figyelni. Kicsit lejjebb a parton tábortüzek fényeit, bulizó fiatalokat, horgászokat láttam, vérmérsékletüknek és véralkohol-szintjüknek megfelelő mosolyok kíséretében. Volt, aki nyitott kocsiajtókkal az út biztonságos környékére parkolt és jó kis futózenét szolgátlatott, miközben a hátsó ülésről kilógó lábakkal mérföld mélyen húzta a lóbőrt… 😀

Boldogan állapítottuk meg, hogy de jó kis enyhe lejtő…aha. Utána el is komorultunk: a francba, ami odafelé lejt, az visszafelé felt. Hogyaza!

A fordítónál feltankoltunk és skera vissza. Nem voltunk szívbajosak, előzgettünk, ahol tudtunk és rájöttünk, hogy tényleg felt. Nyomorult gravitáció… Haladtunk, skreáztunk szépen visszafelé, és a szurkolók valamint “A” kislány még mindíg ott ált, és életének összes hat évével szurkolt az egész mezőnynek 🙂 Szerintem mindenki lepacsizott vele 🙂

Egyszer csak feltűnt a Bazilika kivilágított kupolája, hah! Mindjárt bent vagyunk!

Ja. A következő kanyarban meg sehol-semmi.

ÚRISTENELLOPTÁKABAZILIKÁT!

Ja nem, csak lekapcsolták a világítást…De akkor már célegyenesben-kis kurfliban voltunk, meghúztuk a végét és bejöttünk egy óra alatt. Fáklyás célkapu volt, nagyon imádtuk és utána fincsi süti és rengeteg hideg vííííííííííz. Az érem nagyon tetszetős volt, büszként viseltük hazáig. Sajnos elköszönni nem volt alkalmam Gábortól, de később megköszönük a versenyt neki és a segítőknek is 🙂

Elégedetten, boldogan autóztunk haza Budapestre, ahol én még hajnali kettőig zsizsgetem szépen, kultúráltan, csendesen az első álomig…

Köszönjük a lehetőséget 🙂 Nagyon finom volt!

20180728_23190637928903_1748574215259900_1771428848571777024_n38017325_1748674731916515_6209492012354240512_n

Nyámándi Piroska

13th Lake Balaton Supermarathon
Balaton Szupermaraton
Donate now!