30 km felett boldogan :)

Ismét egy hosszú edzés következett, mai terv 30 km felett teljesíteni. Reggel korábban ébredtem, következett a szokásos kávé és reggeli. Öltözködés és a csomag összerakása. Ma is a csepeli csapattal fogok futni. Átkocogtam Erzsébetről a találka helyre, Csepelre. Kellemes 1,5 km, bemelegítő kocogás volt. Megvártam a többieket, és hárman neki is indultunk a távnak. A csapat olyan 25-27 km körül szeretett volna ma futni, és gondoltam a maradékot majd egyedül lefutom. Egy kis úton futottunk közel a Dunához. Gyönyörű látvány volt. Egy kicsit már most éreztük, hogy meleg napunk lesz, szépen sütött a nap is. Megérkeztünk a Közvágóhídhoz, majd elfutottunk azon az úton, ahova sokat jártunk Apukámmal fürdeni. Majd haladtunk tovább a MÜPA felé és már futottunk is tovább a Szabadság híd felé. Nagyon érdekes volt futva látni a várost, teljesen feltöltött a látvány. Közben jókat beszélgettünk. Áthaladtunk a hídon, olyan 10 km körül tartottunk. Kezdtünk egy kicsit csendesebbek lenni. Egyre melegebb lett, és úgy éreztem, hogy egyre nehezebb lesz a mai edzés. Eszembe jutott barátnőm Viki, aki ma Ausztriában az Ironmant fogja teljesíteni, mert én tudom, hogy sikerülni fog neki. Miközben ezeken gondolkodtam, már láttam is szembe a Parlamentet és igen végre a Margit hidat is. Csak úgy röppent az idő. Már azt vettem észre, hogy bent futunk a Margitszigeten, tervek szerint egy kört futunk. A kutaknál frissítettünk és eszembe jutott, amikor először készültem a maratonomra. Mondtam is a többieknek, hogy akkor 6 kört futottam egyedül a Margitszigeten, szinte most is előttem van az az edzés. Tisztán emlékszem rá, hogy csak mentem és folyamatosan arra gondoltam, hogy sikerülnie kell majd a maratonnak. Ez akkor, most már tudom, hogy nagyon jól sikerült. Jó érzéssel töltenek el ezek az emlékek. Miközben a régi emlékek eszembe jutottak, már le is futottuk a szigetkört. Indultunk vissza a Margit hídon. Csak arra tudtam gondolni, hogy menni kell tovább nincs megállás. Elértük a Szabadság hidat és egy kicsit könnyedebben futottunk tovább a MÜPA irányába. Tudtam, hogy lassan elbúcsúzom a futótársaimtól, mert tervek szerint elérjük a 26 km-t. Megköszöntem, hogy velem tartottak az úton és már futottam is. Kérdezték, hogy biztos megyek-e egyedül. Én azt feleltem, hogy a tervet teljesítenem kell, ha kell, akkor egyedül teszem meg a hátralévő utat. Ezt is tettem. Módosítottam az útvonalat, a Weiss Manfréd úton futottam tovább a kerékpár úton. Néhány biciklissel találkoztam csak. Nagyon vártam, hogy elérjem a házakat, csak azt figyeltem végig a távolba. Közben sajnos egyre sötétebb felhők érkeztek, így próbáltam gyorsítani a tempón. Végre megérkeztem Csepelre, innen már csak 2 km várt rám. Most már végképp nem állhatok meg. Már nem is voltak gondolataim. Egyszerűen nem jutott eszembe semmi, csak futottam. Nem érdekelt már semmi, csak az, hogy nem adhatom fel, mennem kell. Végre megpillantottam az ismerős házakat, annyira örültem, hogy itthon vagyok, már csak 1 km választott el a céltól. De az eső közbeszólt, hirtelen megérkezett a zivatar. Minden besötétedett és az utolsó 200 méteren bőrig áztam, de nem érdekelt most ez sem, mert boldog voltam, hogy ismét sikerült közelebb kerülnöm a célomhoz.

More blog posts

Spar Budapest Maraton 2019

Eljött végre a Maraton napja. Pár óra és újra egy álom teljesül negyedszerre. Izgalommal telt az éjjel, forgolódtam, de azért sikerült valamennyit pihenni. Apu jött értem, és kimentünk a rajthoz. Gyors ölelés és már a rajtzónában találtam magam. Gyönyörű, őszi idő volt. Találkoztam néhány ismerőssel, jó futást kívántunk egymásnak, és már hallottam a visszaszámlálást. Végre elindultunk, felvettem egy kényelmes tempót, és az első pár kilométer el is repült. Gyönyörködtem a tájban, élveztem minden egyes lépést. Szépen haladtunk a rakparton, majd jött a fordító, és már haladtunk is tovább az ...

Dobogós 28-as

Elérkezett az utolsó hosszú futás ideje a Maraton előtt. Augusztusban már nézegettem, hogy milyen lehetőségeim vannak. Szerettem volna egy 28-30 kilis versenyt találni magamnak, nem szerettem volna már tovább terhelni a családomat. Júniusban körbefutottam a Velencei tavat, Zoli kísért bringával, júliusban megtettem 6 kört a Margitszigeten, ahol az egyik futótársam kísért, augusztusban a bringás úton futottam 30-at bringás kísérőim Apu és Zoli voltak, szóval már eleget nyaggattam mindenkit. Találtam is egy helyes kis versenyt Dunaharasztin, remek a helyszín, közel van, és a futóklubból is ...

Ultrabalaton

Egy álom, amely megvalósult. Láttam egy felhívást, hogy a Polar csapatába keresnek futókat az UB-ra. Megpróbáltam, elküldtem a jelentkezésemet, de még legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy bekerülök. Jött egy e-mail, hogy a Polar Vantage Csapat tagja vagyok. Szó szerint táncra perdültem az irodában, a kolléganőm furán tekintett rám, hogy mi is történt. Mondtam neki, hogy végre mehetek az UB-ra. Eddig nem sikerült sohasem bejutnom, ez egy szuper lehetőség, hiszen eddig inkább csak egyedül futottam a versenyeken, most végre próbára tehetem magam csapatban is. Nagyszerű érzés volt ...