Ahol mindig süt a nap!

Sokat gondolkodtam, hogy milyen formáját válasszam a tegnapi napról készülő írásomnak! Bevallom nem szerettem volna nagyon érzelgős lenni, de mostanában eléggé jellemző rám a szentimentalizmus. Úgyhogy lesz amilyen lesz….. 6 órát töltöttünk a táborban. Ez az idő alatt, amit tudtunk kipróbáltunk (illetve csak a hozzám tartozó gyerekek). Futottam az 5 km-es távon aminek a végére annyira kitikkadtam, hogy elfutottam a cél mellett. Igaz, inkább azért mert annyira belejöttem a célegyenesnél a pacsizásba, hogy megláttam még egy kezet a célkapu mellett, ami megtévesztett. Utólag rájöttem, hogy ő jelezni akarta, hogy ne menjek tovább (mint Forrest Gump :-)), és nem a tenyeremért nyúlt!!! Az egész rendezvény véleményem szerint profin volt szervezve, de ezen nem lepődtem meg. Az ebéd is finom volt, és minden más is tökéletesen szolgálta az ottlétünket. Hát akkor a tábor és az érzések! Az első érzelmi hullám az átöltözésnél kezdődött. Kijelöltek számunkra 3 épületet…persze a gyerekek házikóiból. Amikor beléptem úgy éreztem, hogy ez nem az a hely, ahol én nekem az utcai ruhámból a futó cuccomra át kéne vedleni. Szépen berendezett hálók fogadtak, alacsony, de kényelmesnek tűnő ágyikók, mindegyik mellett kis éjjeli szekrény. Kicsit olyan volt mintha Hófehérke rendet rakott volna a törpék után. Már itt is érezhető volt a helyszín érzelmi töltete! Úgy döntöttem inkább a kocsi mellett készülök fel a futásra. Maga a hely valamiért rögtön elragadja az ember gondolatait. Persze mi tudjuk milyen jó ügyet szolgál, de azt gondolom aki nincs tisztában a táborlakók egészségi állapotával, az is megérez valamit…. Nekem 2 dolog volt a kedvencem. Az egyik a házikók elhelyezése és az álltaluk közrefogott terület. Valahogy hallani lehet a gyerekzsivajt. Nem tudom, hogy ez eredetileg is így volt-e kialakítva, de nekem nagyon tetszett. Az üzente felém, hogy „egy nagy család vagyunk!” A másik ami nagyon megérintett az az étterem. Mindenhonnan a turnusok által készített emlékül itt hagyott képek, papírból készített mennyezeti díszek lógtak, üzenetekkel, nevekkel. Ezt annyira megbámultam, hogy elfelejtettem képet készíteni róla! Első felindulásból bosszantott, hogy nem örökítettem meg, de aztán rájöttem….ennek ott a helye nem a telefonomban! Nem feltétlen nekünk szól, hanem sok cimbinek, a friss turnusoknak, és azoknak akik ezt a csodát életben tartják a munkájukkal elhivatottságukkal!!! Igazából eddig is motivált voltam, de azt hiszem tudom miből fogok erőt meríteni ha a Boglár-i part elérhetetlen tűnik majd. Oda képzelek majd egy labdát!!! :-) Bevallom a reggeli időjárásból kiindulva, nem gondoltam volna, hogy ez az a hely "Ahol mindig süt a nap"...de most már tudom!!

More blog posts

Balaton átúszás

Végre csobbanhattunk :-) Már nagyon vártam (-tuk) a kedvező körülményeket. Hát annyira azért nem volt"csúcsdöntésre" alkalmas a vízhőmérséklet, és a hullámok magassága is sikeresen növelte a bevitt folyadékmennyiséget, de tény hogy nem volt a kijelölt napok között alkalmasabb mint a 14-e. Pici lányom is elkísért, és már 1 nappal előbb érkeztünk, hogy a kedvenc balatoni strandunkon (Balatonarács, Kisfaludy strand) kicsit megmártózzunk, és sétáljunk a Tagorén ahol soha nem áll meg az élet. Kár hogy nem a borhetek ideje alatt érkeztünk! :-) Az úszás előtt találkoztunk az ÉK-es ...

Felgyorsult minden

Szeretek este futni. Beneveztem a Mozgás éjszakája 10K futására. Lassan kezdtem, mert nekem ez még nagy kihívásnak számít, meg mindenki azt mondta. A végére sikerült teljesen kifutni magam. Igazából Piroska (akivel kb 6-7km között futottam össze), tartotta bennem a lelket, és neki köszönhetem, hogy sikerült 1 óra alatt befutni, amit egyébként szoktam hozni itthon is a saját körömön, de valamiért most jobban fájt. Nem szeretem a tűszúrást. 22-én részt vettem az Érintettek egyesület véradó napján. Soha nem adtam még vért gyávaságból, de természetesen ez egyik pillanatról a másikra ...

Késő esti majdnem 7

Sajnos késő volt már nagyon mikor haza értem, de kívántam a futást. Senki nem tudott volna lebeszélni, max egy csapat kóbor kutya! Elhatároztam, hogy nagyobb kört vállalok. Mindig indulás előtt meghatározom magamban az útvonalat. Azt gondoltam amit megterveztem 8 és 10 km körzött lesz valahol. Az érzés a végén 10km-es volt, bár már vagy 20 éve hogy ekkora távot egyszerre lefutottam. Drága Gyula Bá (foci edzőm volt) edzés gyanánt elvitt minket egy Barkas-al a Domonyi tavakhoz. Mindezt úgy, hogy nem tudtuk mit szeretne elérni a fuvarral. Amikor kiszálltunk és elindult a Barkas és ...