A Wizz Air félmaraton után elég sűrű hét elébe nézek, hétfőn-kedden el sem jutottam addig hogy leüljek és blogoljak. Az edzések persze nem maradtak el: hétfőn a vadonatúj yorkshire-i pályán mentem 30km-t Zwiftben, tegnap este viszont már csak egy rövid, fél órás recovery jellegű tekerésre volt időm és erőm. A hétfői tekerés nagyon érdekes volt. Szeptember 22-29 között lesz Yorkshire-ben a UCI országúti kerékpáros világkupa (úgy értem a valóságban, nem a virtuális világban). A Zwift csapata jó érzékkel pár nappal korábban, múlt vasárnap kiadott egy extension pack-et, amellyel mi földi halandók is végigtekerhetjük a verseny végét, amikor megérkezik a mezőny Harrogate-be. Jó kis pálya, 13km az egész, van benne némi emelkedő és persze csapatós szakasz is. Hétfőn alapvetően nyugis tekerésre vágytam, és ez legalább a második kilométerig meg is valósult. :) Aztán jött egy rövid, emelkedős mért szakasz, én meg éreztem magamban némi erőt, szóval adjunk neki, toltam egy 16. legjobb időt az 575 résztvevő közül. Kemény volt, de nagyon élveztem. Majd másnap recovery, gondoltam. Tegnap (vagyis másnap) hivatalos voltam a Bátor Tábor Élménykülönítmény összejövetelére, és ez annyira fantasztikus volt, hogy írok róla egy külön posztot inkább. Este fél nyolcig beszélgettünk, sztorizgattunk, utána irány haza. Mivel vidéken lakom, így beletelt egy kis időbe mire hazaértem és nyeregbe pattanhattam, de - edzés nem maradhat el! - az előírt recovery ride-ot azért megcsináltam. Ez a hét munka tekintetében nehéz, viszont edzésben könnyű lesz: nem fogok különösebben komoly futásokat beiktatni. Vasárnap Budaörs Félmaraton, és még nem döntöttem el milyen tempóban szeretnék futni. Lehet csak amolyan örömfutás lesz, de lehet megrakom keményen - mindenesetre a hátralévő pár napot szorgosan edzésekkel, de nem túl nagy intenzitással töltöm.