A szabadság mindig nagyon fontos volt számomra. A szabadság, hogy a saját utamat választhassam, elindulhassak valami új felé, próbára tehessem magam, és néha kiléphessek abból is, ami kényelmes. Talán ezért is áll annyira közel a szívemhez már több mint 15 éve a Bátor Tábor. Azok a gyerekek, akik ide érkeznek, igazi hősök. Egy súlyos betegség túl sokszor dönt helyettük arról, mi történik velük, hova mehetnek, mit csinálhatnak. A Bátor Táborban a szabadságukból kapnak vissza egy darabot. Egy olyan helyet biztosít számukra és olyan lehetőségeket, ahol újra felszabadultak és igazi gyerekek lehetnek. Ahol nevethetnek, játszhatnak, barátkozhatnak, kihívásokat teljesíthetnek, és átélhetik azt a nagyon fontos érzést, hogy „képes vagyok rá”. Idén az adakozás mellett egy kihívást is választottam magamnak. Pár hónapja futni kezdtem. A futás nagyon messze volt a komfortzónámtól, de beletettem a munkát, és közben valami megváltozott. Ma már nem a futás ural engem, hanem elkezdtem én uralni a futást. Persze továbbra is "magamhoz mérem magam", nem vagyok túl gyors, de olyan "bátortáborosan" kiderült, hogy mégis "képes vagyok rá", és ez különösen boldoggá tesz. Október 11-én a csapatommal váltóban futunk maratont, négyen együtt a 42 km-t. Mert együtt olyan dolgokra is képesek vagyunk, amelyekre egyedül talán nem lennénk. Ezért írom ezeket a sorokat is. Hiszek abban, hogy egy gyerek életét nem határozhatja meg az, hogy beteg. Hogy a súlyosan beteg gyerekeknek is jár az a szabadság, hogy kipróbálják magukat, hogy merjenek nagyot álmodni, nevessenek, barátokat szerezzenek, és megtapasztalják, hogy sokkal többre képesek, mint gondolták. És ezért kérem most, hogy álljatok mellénk. Egy kávé árával, egy reggeli árával, vagy ha megteheted, akkor egy picivel többel is akár. El sem hiszitek, hogy a legkisebb támogatás is milyen sokat jelent ezeknek a gyerekeknek. Mert ha elegen adunk egy keveset, együtt valami sokkal nagyobbat adhatunk ezeknek a gyerekeknek. Esélyt arra, hogy bátrak legyenek. Esélyt arra, hogy szabadok legyenek. És esélyt arra, hogy ők is kimondhassák „képes vagyok rá.”