A futás boldogság. Könnyű dolgom van - sok futóval ellentétben én mindig is szerettem futni. Azonban mióta maratonnál hosszabb távokat futok, megnyílt előttem egy külön univerzum. A futás szabadság. Reggel 4:45, ébresztőóra. Korán. Hideg. Sötét. Meleg ágy… 5 órakor már a második kilométert futom. A madarak kísérnek, velem kel a Nap, halványul az Esthajnalcsillag. Látom ahogy ébredezik a város, érzem a kávé- és reggeli illatokat. Sehol senki. Enyém az utca, játszóterem az erdő, sarazhatok, gyorsulhatok, megállhatok. Magam vagyok, kedvenc társaságommal. Magammal. A futás összeolvadás a természettel Zemplén, október vége, az ősz legjava. Süvítő szél, bordó, sárga levelek, őzike az ösvényen. A szél eláll, a nap előbújik, átsüti a leveleket, és mintha színesen világító függönyök közt lennék. Minden ragyog, a csendtől zúgni kezd a fülem. Megállok. Be akarom égetni az elmémbe ezt a gyönyörűséget – annyira hétköznapi, mégis annyira kivételes. A futás eufória. Első Élménykülőnítményes futásom – Szufla 2018 augusztus, 52 km - ,épp a holtpontot várom. Nem jön. Fülemen E.A.Poe novellái, várom, hogy fájjon. 42 km-t jelez az óra - nem fáj. Elönt a gyönyör ézése, kiráz a hideg a 40 fokban – mi az, hogy nem fáj?! Hát megérte a nyári délben órákat futni járni? Megérte, hogy mindenki a fejét csóválta a tűző napon futásaim hallatán? Megérte a havi többszáz km edzés, hajnali kelés, erősítés, izomláz, belilult köröm? Megérte! Sokan kérdezik tőlem, hogy lehet lefutni 84 km-t? Én azt kérdezem, hogy lehet tartósan betegként élni? Túlélni szülőként, barátként, betegként, minden nap felkelni, hinni, bízni és remélni, nem félni és képesnek lenni adni, tűrni, és egy betegséghez alkalmazkodni? A hosszútáv futás által igazán megismertem magamat. Önként és dalolva állítom magam kihívás elé nap mint nap, és boldog vagyok, hogy ezt szabad akaratomból megtehetem. Tudom, hogy az ember sokkal többre képes, mint elképzelni tudja. A tavalyi Szuflán először nem egyedül futottam. A fejemben nem csak magam voltam, hanem számtalan kis és nagy gyerek is, akik nem futhatnak, nem választhatnak, akiknek segíteni tudok. Jótékony céllal állok rajthoz a 2019. június 9-i Salomon Szentlászló Trail® versenyen a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Adománygyűjtési célom 150000 Forint. Kérlek, segíts Te is az elérésében: fogadj örökbe egy kilométert a futásomból!