Réder Kristóf

13 éve elszakadt a keresztszalagom. A műtét napján sok mindenen agyaltam, de az még véleletlenül sem jutott eszembe, hogy egyszer újra sportolni fogok. Az meg pláne nem, hogy megszeretem a futást. (A félév gyógytorna vége felé ajánlotta valaki: ha van kedved menj el futni.) Hát valahogy így kezdődött. Azóta több mint 80 félmaraton és 11 maraton után még mindig keresem ebben a sportban a kihívást. Hála és köszönet, hogy a családom támogat ebben az őrültségben. Nagyon köszönöm nektek! #makef Elsőre talán furcsán hangzik: futni (szerintem) egy nagyon önző időtöltés. Mindenki más, de mégis önös okból űzi ezt a sportot: valaki le szeretne fogyni, más küzd a stressz vagy a saját démonai ellen, van, aki így fejleszti a kitartását, de vannak olyanok is, akik elérhetetlennek tűnő célokat (időt, távot) tűznek ki maguk elé, hogy megdöntésk azokat. A lényeg ugyanaz, ha már elindulsz, győztél! Legyőzted a lusta éned és ha 1 kilométerrel is, de többet tettél magadért, mintha el sem indulsz. A maratonra készülve nem csak a TV előtt tespedő önmagam szeretném legyőzni. Szeretnék az "önző sportommal" másoknak is segíteni. Idén a Bátor Tábornak gyűjtök felajánlásokat és bíztatom minden kedves ismerősömet arra, hogy szálljon be ebbe a kampányba! Előre is köszönöm!