Sütő Zsófia Blogbejegyzések

Így volt, nem így volt, égből pottyant félmaraton volt

…na ez persze nem igaz, hogy égből pottyant, de ezt már meséltem. Élménybeszámoló következik és köszönömök sorozata! VIGYÁZAT, HOSSZÚ LESZ 😀

Pénteken elértük az adománygyűjtési cél 90%-át. Azt még nem tudom, hogy a hétvégén sikerült-e a 100%-hoz még közelebb tornáznunk magunkat, de azt gondolom, ez a 90% nagyon szép. Nagyon-nagyon hálás vagyok és vagyunk a felajánlásokért, én különösen a bizalomért. Nagyon jó helyre fog kerülni ez az összeg, érdemes ellátogatni a Bátor Tábor Facebook oldalára és nézelődni a képek között, azt hiszem, magukért beszélnek. Erre még visszatérnék később, most kicsit mesélek. 🙂

Igazából nem nagyon jutott még el a tudatomig, mi történt ezalatt a jó pár hét alatt. Ez nekem új. Nagyon új! Na de nézzük, hogy volt ez.

Egy éve szerettem volna már félmaratont futni, de idén tavasszal köteleződtem el igazán a dolog mellett. Nekiálltam készülni, először egyedül, aztán csatlakoztam szülővárosom egyik lelkes futóegyesületéhez (FutaPécs SE), lefutottam életem első versenyét 12 kilométeren (NN Night Run), majd a pogányi reptéren egy félmaratont váltóban (ügyik voltunk, Anna! :)). Nem volt feszített a tempó, ugyan volt egy kis pánik, mert csináltam magamnak egy kis íngyulladást (peroneus tendonitis, örültem a találkozásnak… ööö, ja bocs, annyira mégsem!:D). De legalább tudom, mennyire lehet örülni egy csomag fagyasztott cukorborsónak, még akkor is, ha tudod, egy ideig nem főzöl belőle főzeléket (az a kedvencem amúgy, de tényleg, nyami). Visszakanyarodva a versenyhez, mióta elkezdtem jobban integrálódni a futóközösségbe, egyre kevésbé tűnt félelmetesnek a táv. Egyrészt mert láttam, mennyien megcsinálták már, másrészt éreztem, jövök folyamatosan felfelé, hovatovább, nagyon élvezem a készülést. Elindulunk, futunk, futunk, futunk, meg még futunk is, néha megállunk egy kútnál inni, csinálunk pár képet emlékbe, viccelődünk egy sort (én közben néha énekelek is – “hogy ha jó a kedved, üsd a tenyered, *csatt-csatt*”), futunk tovább, aztán csak ránk esteledik, szépen közeledünk az út végéhez, és hopp! Mennyit is mentünk? 18 kilométert, ebből 5-6 km emelkedőn. Csinos kis táv, és jó társaságban kellemes is. Pár hónapja még olyan távolinak tűnt… És most itt van. Megvan, elcsíptük! (Na de majd élesben kiderül, mennyire csíptük el.)

Vasárnap pedig… Na most jövök én! Két hónapig kampányoltam, most rendezem a tartozásomat. Bevallom, nem úgy sült el minden, ahogy számítottam, az alváshiány és a belassult emésztés nem szerepelt a terveim között. Annyi baj legyen…

7:25. Indulás. A Városligetben sikerült összeszednünk egymást Kingával és Katával – nagyon örültem Nektek!!! 🙂 Aztán csak elért minket a 9 óra. Beállás rajthoz. Négyes hullám. Tervezett tempó: 5:30-6:00. TŰŰŰŰT – uccu neki! Több mint tízezer ember, napsütés, nagggyonmeleg. 1 km: „Gyerünk, ne adjátok fel, már csak 20,1 km, túl vagytok a nehezén!” – igazán köszönjük! 😀 Aztán 3 km-nél mit látnak szemeim… Egy csapat lila pólós fiatal dobbal, skandálják lelkesen: „Ki itt fut, az bátor! HAJRÁ, BÁTOR TÁBOR!” – annyira aranyosak voltatok, el sem hiszitek, milyen jó volt látni Titeket 🙂 11 km-nél mélypont. 13-14 km-nél mélypont vége. Dob- és fúvószenekarok, és még egy Bátor Táboros csapat! „Élmény! Élmény! Élmény, élmény, élmény! Élménykülönítmény!” :)))) <3

Egyre jobban élvezem. 17-18 km-nél gyorsítás, mindjárt itt a vége. Filmszakadás, csak annyi maradt meg, hogy futunk, futunk, én meg élvezem. Aztán csak visszaértünk a Városligetbe… 2:00:41. Majdnem sikerült két órán belül. Elsőre nem olyan rossz azért, ugye? 🙂

Aztán közben elkezdődött egy újabb tanév. Ötödév az orvosin, az utolsó év a nagy hajrá előtt. Szerencsére most van először komolyabban közöm a gyermekklinikához, kicsiként alig voltam beteg, talán egyszer, ha jártam ott betegként. Egy másfél órás gyakorlaton nem lát túl sokat az ember, pláne nem az elsőn, ettől függetlenül láttunk két kisgyereket, akik nem hogy hetek, hanem évek (!!!) óta  az osztályon fekszenek. Persze, most nem szeretnék semmiféle csöpögős észosztást, de amikor a saját két szemével lát az ember olyan kisgyereket, akinek eddig nem jutott más, csak a kórházi ágy, és akkor belegondol az ember, hogy akár ő is lehetne a helyében… Édesanyám mindig mondja: “Az élet valahol elvesz, máshol hozzáad.” Egy biztos: ezeknek a gyerekeknek nem szánalomra van szüksége, hanem törődésre és segítségre! És a Bátor Tábor ezért van – hogy Ők is lehessenek legalább egy turnus erejéig igazán gyerekek…

Bátrak! Én azt kívánom, legyen Anyukámnak igaza, és tudom, hogy nagyon-nagyon nagy a Ti csatátok, de kívánom Nektek, hogy maradjatok végig nagyon Bátrak és kapjátok vissza valahol ezeket a gyermekéveket! Könnyen beszélek, de talán a közeljövőben ott leszek én is Veletek a Bátor Táborban cimbiként és együtt örülhetünk majd a napfénynek, a naphalaknak, a közös rajzolásoknak, festéseknek, az íjaknak, a lovaknak, mindennek – és egymásnak.

És most szeretnék írni egy NAGYONKÖSZIII listát… nagyon remélem, hogy nem hagyok ki senkit…

ANYU ÉS APU –mindenben a segítségemre voltatok! Köszönöm!!! Pedig féltem, hogy nagyon féltve leszek, de Ti is láttátok, hogy a kölök megnőtt és komolyan veszi magát…:D

Gulyás Réka – Te voltál a felbujtó! Hogy is volt az a hármas triatlon váltó terv?! 😀

Vukman Dia – Tőled hangzott el először, hogy simán meg fogom csinálni. Sosem szabad kétségbe vonni egy mérnök szavát! Pláne azét, aki csak úgy 90-100 kilókat emelget…

Halas Eszti – Te ültetted el a fülembe, hogy szeptemberre simán felkészülök és menni fog a WizzAir

Kocsis Réka Izabella – Tőled hallottam először az Élménykülönítményről! 🙂

ÉLMÉNYKÜLÖNÍTMÉNY!!! – hogy általatok értelmet kaphatott a dilim!

FutaPécs SE – a befogadást és a közös futásokat! 🙂

Csuka Laci – Te nagy rózsaszín Kakadu*, lehet, én futottam le ezt a 21 kilométert és nem Te helyettem, de nyakig benne vagy, de ezt úgyis tudod. Megfuttattál rendesen! Köszönöm a patronálást! (*Laci versenyeken egy nagy rózsaszín, flamigónak álcázott kakadus sapiban lelkesíti a jónépet…)

Horváth család – a lelkesítésért és mindenért! Ricsinek hatalmas pacsit küldök! 🙂

…és most jön a 33 támogató, akik mellénk álltak és 135.000 Ft-ot gyűjtöttek a Bátraknak:

Dr. Király Ágnes

Fleck Judit

Dr. Kócsi Judit

Regős Annamária

Takács Róbert – Robi, kedves soraidat külön köszönöm! 🙂

Dr. Örkényi Anna

Magyarné Andics Marianna

Hontvári Lívia

Dr. Czopf László

Kürthy Éva

Dr. Hoffer Judit

Borisz kutya – nem tudom, melyik cukorfalat rokonom, ismerősöm küldött a kutyám nevében, de ez nagyon aranyos volt! 🙂

Vámosi Orsolya – nagyon szívesen benne lennék a maraton váltóban! 🙂

Szekeres Valéria

Mosolygó Száj Kft.

Terry Owen ( :)) )

Loibl Sándor

Horváth Imre – Imrus, nagyon köszi, hogy kijöttél szurkolni és vigyáztál a csomagomra! 🙂

Bűcs Gáborék

Weninger Csaba

Dödi

…és a névtelenül adományozók, akiknek szintén nagyon-nagyon köszönjük!

 

Végezetül: ha kitaláltok valamit magatoknak, akkor azt találjátok ki tényleg, nagyon, és menjetek neki. Én 5 éve gimiben rettttenetes, de tényleg, borzasztó, mennyire nem tudtam futni, 300 méter után fulladtam, nem bírtam… és nesze. Ma félmaratonista lettem. Puff. Nem volt lehetetlen.

Remélem, nagyon sok gyerkőc fogja örömét lelni a következő Bátor Táborokban! Köszönjük, hogy ehhez hozzáadhattunk!

Egy „nagy gyerek” már biztosan kapott egy életre szóló élményt… („Élmény! Élmény! Élmény, élmény, élmény! ÉlményKülönítmény!!! :)))) )

Zsófiélbaért

Sütő Zsófia

32. Wizz Air Budapest Félmaraton
Egyéni félmaraton
Támogass!