Az Élménykülönítmény a Bátor Tábor adománygyűjtő közössége.
A
csapat tagjaival amellett, hogy a szenvedélyünknek hódolunk – sportolunk, sütünk-főzünk,
zenélünk, ünneplünk - súlyosan beteg gyerekeknek adunk bátorságot. “Lilapólósként” a
versenyeken megtett kilométereinket, szeretettel fűszerezett finomságainkat, régóta
dédelgetett lakáskoncertünk akkordjait akár egy kávé vagy egy mozijegy áráért barátainknak,
ismerőseinknek örökbe adjuk, az összegyűjtött adományokkal pedig mosolyt csalunk a kis hősök
arcára. Életeket változtatunk.
„Többet kaptam puszta motivációnál: támogató szavakat, szeretetet, biztatást. Hitet.”
„A Bátor Tábortól szárnyakat, a lila pólótól varázserőt kaptam.”
„Úgy érzem, akkor hoztam életem legjobb döntését, mikor hozzátok csatlakoztam…”
„Nem vagyok profi futó és sportoló, nem én leszek az, aki elsőként fog célba érni. Az viszont egészen biztos, hogy a Bátor Táborért és rajtuk keresztül a súlyosan beteg gyerekekért nincs az a görcs, fáradtság vagy nehézség, amin nem fogok átmenni, mert most az Ő boldogságuk és támogatásuk a tét!”
„A Jászai Mari térnél botlottam bele a lilapólósok csapatába. Hamar ráeszméltem, hogy mellettük sípolhatok, kiabálhatok, fejre is állhatok, ezt a csapatot felülmúlni nem tudom, a legjobb értelemben. Szurkoltak mindenkinek, olyan erővel és szeretettel, hogy majdnem futásnak indultam én is, szandálban, farmerban és táskával a hátamon.”
„Verseny közben a hullámvölgyeken sokszor csak az segített át, hogy jött egy lila pólós csapat és kiabált, drukkolt, pacsizott.”
„Hihetetlen volt látni, hogy mennyi ismerősöm támogatta a süti vásáromat. Imádok sütni és azt is, ha ízlik valakinek a süteményem, de arra nem számítottam, hogy ez ekkora élmény lesz! Méghozzá mindenkinek!”
„Elképesztő az erő, ami a közösségben elkezdi tenni a dolgát, együtt egy jó ügyért! Meggyőződésem, hogy együtt válthatunk világot és nem a véleményünk formál, hanem amit teszünk!”
„Maroknyi ember nagy szívvel, segítő szándékkal, tenni akarással. Így tudnám összefoglalni a jótékonysági évadnyitó íjászversenyt, aminek bevételét a Bátor Tábornak ajánlottunk fel. Minden pillanatát imádtuk!”
„Elképesztő önbizalombomba! Amikor évek óta nem látott ismerősök üzenik meg, mennyire szuper, amit csinálsz és milyen büszkék rád…Receptre írnám fel mindenkinek az adománygyűjtést!”
Nem tudom hogyan lehet belesűríteni pár mondatba mindazt, amit Kenyában kaptam. Igazából nem is lehet, sokkal inkább megtapasztalni, átélni, megélni. (De azért megpróbálom…🤷🏻♂️) Közel 3 hónap itt töltött idő után úgy érzem, Kenyában megtaláltam a második otthonom. Sőt, ezzel együtt számtalan olyan dolgot is, amit otthon, Magyarországon - akármennyire is kerestem - nem találtam. Nem mondom, hogy mindig tökéletesen sikerült a jelenben lenni, de azt igen, hogy itt minden egyes nap történt valami. “Valami”, aminek van jelentősége. Ez lehet egy összenézés, egy ismeretlen mosoly, egy ...
“How are you my friend?” Még le sem szálltam a repülőgépről és egy “ismeretlen” ezzel szólított meg, fülig érő mosollyal az új év első napján. És ez nem udvariaskodás volt, tényleg érdekelte a válasz. Hogy vagyunk belül? De úgy tényleg. Merünk és tudunk rá válaszolni? Kenya egy végtelenül egyszerű hely. Van egy aurája, amibe ha belép az ember, valahogy, valami szükségszerűen megváltozik. Kenya és az itt élő emberek mindig emlékeztetnek arra, hogy ne komplikáljam túl a dolgokat, maradjak egyszerű de közben derűs is, és hogy becsüljem meg az apró(nak tűnő) dolgokat. Tavaly ...
Sikeresen eladtuk az összes mézeskalácsot amit sütöttünk, így szeretnénk mindenkinek megköszönni aki adakozott a nemes cél érdekében!
#milesforsmiles Jöjjön az első havi beszámoló. A legfontosabbal kezdem: már több, mint 260.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze, ez azt jelenti, hogy elértük a kitűzött cél 26%-át, kevesebb, mint 1 hónap (!) alatt. És még mindig 11 hónapunk van hátra! Óriásiak vagytok, nagyon köszönöm mindenkinek a felajánlását!❤️ 👉 Ha érdekel, hogy mi ez az egész: bit.ly/valencia107 Na és akkor a november... Nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen mélyen lenni lelkileg és mentálisan, mint ahogy azt sem, hogy ha már 3 kilométert fájdalom nélkül tudok gyalogolni, akkor hálás leszek. Hát lehet. Nyílván azért ...
Hogy hol is tartok most? Jó nagyot ugrottam. De úgy gondolom, hogy meg kell adni azt a keretet, hogy utána a közte lévő teret fel tudjuk tölteni. A diabetes mellitus (cukorbetegség) megbetegedési gyakorisága közel két évtized alatt 2,4-szeresére nőtt a felnőtt népességben. 2021-ben EMMI rendelethez csatolták, hogy a köznevelési intézményekben szükség van az ún. „diabmentorokra”, akik a cukorbeteg gyerekeket támogatják, segítik az iskola keretein belül. Ezzel kapcsolatban egy elméleti és egy gyakorlati képzést lehet elvégezni pedagógiai végzettséggel rendelkező embereknek. Mivel én ...
Ugye nagyobb teljesítmény az olimpiai arany, mint egy reggeli kocogás? Itt kezdődött minden. Ez a kép véletlenül talált meg. 8 éve készült, középsuliban. Édesapától lízingelt edzőcipőben, a suli 200-as rekortán pályáján körözgetve. Valamiért örökre belém vésődött ez a kép. Csak futottam, pedig egyáltalán nem készültem tudatosan. Emlékszem a pályára, a környezetre, az érzésekre, az emberekre. A kora reggeli suli előtti futásokra. Amikor pár napja megláttam ezt a képet döbbentem rá, hogy (szerintem) mennyire könnyű tévesen gondolkodni a teljesítményről. Legalábbis annyira ...
Iratkozz fel, ne maradj le az Élménykülönítmény és a Bátor Tábor híreiről! Nem spamelünk, mégis mindent megtudhatsz közösségi programjainkról, edzéseinkről, versenyekről és arról, adománygyűjtéseddel hogyan változtatod meg súlyosan beteg gyerekek életét!