Hatévesen futottam először versenyen. Valójában az "csak" egy szintfelmérő volt, mert sportosztályba jelentkeztem és egy kört kellett futni a suli épülete körül, felvételiként. Az egész katasztrofálisan sikerült: futás közben összefutottam az öcsémmel és leálltam vele beszélgetni, így kicsúsztam a szintidőből. Utána évekig semmi, majd közel harminc évvel később kezdtem újra: először csak egy kör a Margitszigeten, majd kettő, az első félmaraton és utána a maraton. Van egy mondás, hogy ha valaki lefutja a maratont, két út áll előtte: továbbfut és ultrafutó lesz belőle, vagy továbbtanul és triatlonozni kezd. Én továbbtanultam, bár inkább egy másik mondás motivált, amely szerint miért lennék rossz egy sportágban, amikor egyszerre háromban is az lehetek? Azóta a futás mellé az úszás és az országúti bringázás is bekerült a szabadidős tevékenységek közé. Szerencsére Orsi, a feleségem is partner ebben a hobbiban, így sokat edzünk, versenyzünk együtt. A mozgás nagyon fontos számomra, így amikor adódott a lehetőség, hogy a Virgo segítségével sportolással tudjak segíteni másokon, nem hezitáltam. A Bátor Tábor küldetése az, hogy "életeket változtatnak", és a futás, a sport az én életemet is megváltoztatta, remélem most mások életére is hatással tudok lenni általa.