Azt hiszem, 2013-ban kezdtem el futni. Olyan testmozgást kerestem, ami nincs se helyhez, se időhöz kötve. Akkoriban már sokan futottak körülöttem, és már korábban próbáltak meggyőzni, hogy jó a futás, és hogy kezdjem el én is, de úgy voltam vele, hogy na, azt biztos hogy nem. Még a busz után se. Utálok futni! De aztán ez volt az egyetlen olyan sport, amit bárhol bármikor csinálni tudok, gondoltam, adok egy esélyt. Letöltöttem egy edzéstervet, és elkezdtem. Első edzés: 1 perc futás, 1 perc séta nyolcszor. így kezdődött… Azt mondtam magamnak, ha két hét után még mindig futok, csak akkor veszek futócipőt magamnak. Aztán lett futócipő, hat hét után pedig megvolt az első 5 km-em. Azóta volt már félmaraton kétszer, egy 30 km-es UTH, meg számtalan egyéni és közös futás mindenfele, sok-sok boldog pillanat. Először csak városban futottam, majd jött a terep, a nagy szerelem. Már régen szerettem volna részt venni egy jótékonysági futáson, és örülök, hogy a Virgóval ez most teljesül. Külön motivációt ad, hogy egy jó ügy érdekében futunk. És a lehető legjobbkor jött, nagyon kellett most ez a motiváció, mivel ezen a nyáron kicsit ellustultam, és csak hébe-hóba húztam fel a futócipőt. 🙂 De most újra rendszeresen járok, és remélem sikerül minél több támogatást szereznünk a Bátor Tábornak.