Amióta élek, azóta van jelen az életemben a 13as szám. 13-án születtem, 13-án van a névnapom, laktam már 13-as számú lakásban, a hétvégén pedig egy 12 fős csapat 13. tagjakén álltam rajthoz az Ultrabalatonon.... Amikor a borvidék után kérdezték, hogy elkísérem-e Mátét az UB-re, határozottan közöltem, hogy na az kizárt! Gondoltam magamban, hát bolond vagyok én? Legyek ébren több, mint 24 órát a futás kedvéért? Kizárt. Ti engem hagyjatok, ezt tuti nem vállalom be. Meg ahogy azt elképzeltem. Addig addig, hogy ugyan, futhatok is, hát adnak Ők nekem kilométert, ezen nem múlik. Hát jöttem. Futottam. Részese voltam. Fogalmam sincs, hogy hol is kezdjem. Őrület volt. A csapat minden tagja valamilyen szuperhős jelmezben futott. Én Wonderwoman-t választottam, készítettem pajzsot, karpereceket és fejdíszt is - ezt mondjuk az első etapon el is vesztettem. Természetesen elmaradhatatlan kiegészítő volt végig az Élménykülönítményes lila kendő is! 12 óra után rajtoltunk el közösen Aligáról, majd innentől folyamatosan váltottuk egymást. A váltópontokon kivétel nélkül őrületes hangulat volt, sőt, volt olyan hely, ahol szintén BT-s önkéntes volt a hangulatfelelős, illetve a fotós is. Az első szakaszomon ketten jöttek velem, egész jó átlagokat, 6:30-as ezreket futottunk. Rendesek voltak, én diktáltam az iramot, ők jöttek mögöttem, Barbi néha érdeklődött, hogy hogy van a pulzusom - ugyanis átlag 180 volt, ami annyira nem király, viszont nagyon jól voltam, és élveztem a tempót. A váltópont hatalmas extázis volt, majdnem beértem a tervezett 45 perc alatt. Ováció, taps, chip lecsippantás, pacsik, nyújtás, indulás tovább. A második szakasz jónak ígérkezett, szinte végig lejtőn futottam. Volt némi izgalom, hogy oda fogok-e érni, de szerencsére, és Anna rugalmasságának hála időben odaértem. Amíg a váltást vártuk beszélgettünk és táncoltunk, na meg fotózkodtunk a váltóponton. Szandra beért, elindultam, innen Máté kísért bringával. Klassz futás volt, menet közben volt fotózás, éneklés, kis beszélgetés. Itt már kezdtem éhes lenni, úgyhogy némi rinyálás is volt, de nem hátráltatott nagyon a dolog, amikor már nagyon nem bírtam, akkor előszedtem egy energiaszeletet és elmajszolgattam. A váltás után pedig ismét haladtunk tovább, jött a logisztika a biciklivel és a tervezett, várva várt vacsorával. Elvileg itt már csak a szurkolás volt, mint feladat, de aztán nem így alakult. Kísértem egy kis szakaszon éjjel Esztert Keszthelynél, nehogy eltévedjen Durva iramot diktált, de ne nyavajogjon az, aki bevállalja, tepertem utána ahogy bírtam. Nem mondom, hogy jól voltam 4,5 km rohanás után, de megérte, klassz tapasztalat volt az éjjeli futás. Meg félelmetes. Villámgyors váltás, és irány Máriafürdő, ahonnan Máté futott. A rajt után elmentünk a következő találkahelyre, ahol a szakadó esőben ültünk az autóban, és vártunk. Képzeld el a helyzetet. 3 rettentő fáradt lány. Anna a hátsó ülésen fetreng. Szandra a vezető ülésen sikítva röhög. Én pedig az anyósülésen már nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek ezen: "nyomjad a tyúúzdéééjt!" https://www.youtube.com/watch?v=Y1_VsyLAGuk Igazság szerint nehéz hajnal volt. Mindenki fáradt, holtpont holtpontot követ. Bármit megadnál egy kávéért, de 5 óra és semmi, de SEMMI nincs nyitva. Úgy döntöttünk, hogy elindulunk Balatonszemesre, és ott alszunk egy keveset, aztán keresünk egy kávézót meg pékséget. Természetesen nem történhet minden úgy, ahogy az ember tervezi, úgyhogy szemestől egy kis bakinak köszönhetően állandó biciklis kísérettel haladt tovább a csapat. Bennem volt még a boogie délelőtt, úgyhogy szerettem volna futni még egy keveset, Így Janesszal közösen "lecsoszogtuk" az utolsó két szakaszt. Szépen kényelmesen, mosdószünettel, bringás kísérettel, olthatatlan szomjjal, éhesen. Így lett a tervezett 14,6 km-ből 26,5. 10:19 perckor futottunk be, szuperhős felszerelésben, boldogan. Nagyon sokat kell még tanulnom, hogy lazábban tudjam venni egy kicsit. Rettentően nagy volt a saját magam által kreált időnyomás, hogy be KELL érjek a megadott időre, hiába mondták, hogy ezt engedjem el. Sokat kell foglalkoznom a saját tempómmal is, mert az, hogy most még mindenki engem hagy el, ez nagyon zavar. Mentálisan nagyon hátráltatott az, hogy hallottam, hogy jönnek, és már el is haladtak, és aztán már nem is látom őket. De a tempón is, és a többin is dolgozom.