Az év első Spartan Race versenye
Április elején rendezték meg Magyarországon az idei év első Spartan Race futamát. Mivel 2018-ban is célom legalább a magyar trifecta (egy országon belül mind a három hosszúságú verseny teljesítése egy naptári éven belül), így rajthoz is álltam a legrövidebb ,,sprint” versenyen. :) Hatalmas szerencse, hogy az itthoniak az év előre haladtával haladnak az egyre hosszabb és egyre nehezebb pályák felé, így akik az első futamukon felbuzdulva terveznek további megmérettetéseket is, lehetőséget kapnak a minél jobb és körültekintőbb felkészülésre. Sok Élménykülönítményes futóval találkoztam és szurkolhattam ezen a rendezvényen, már alig várom, hogy én is megkapjam a lila pólóm. :) Mi egy viszonylag korai futamban tudtunk indulni, ami az elején bekövetkezett vádli görcstől eltekintve szuper volt. Kellemes pálya, változatos akadályok, sok ismerős. Mivel nem vagyok és előre láthatóan soha nem is leszek élsportoló, így számomra nem az idő számít soha, hanem a hangulat. Összességében remek volt a pálya, bár az utolsó 1,5 km-en annyira tűzött a nap, hogy nem hittem el, még csak április van. :O Ez volt az első alaklom, hogy a rendezvény jótékonysági futásán is rajthoz álltam. Ebből évente egyet szerveznek a régió minden országában és eddig még nem alakult úgy, hogy részt tudjak venni rajta. Ennek az a lényege, hogy a pálya és az akadályok ugyan úgy adva vannak, mint a normál futamban, de az épített elemek teljesítése és a büntetők (burpee) végrehajtása opcionális. Tehát igazából egy buli futás, aminek a bevételének egy részéből egy helyi szervezetet támogatnak. Bár a kezdés kicsit csúszott, de öröm az ürömben, hogy az egyik kedves edzőtársam segítségével indulási lehetőséget, a másikéval cipőt sikerült szereznünk Rita barátnőmnek kölcsönbe, így ő is teljesíthette velünk élete első versenyét. :) A hangulat szuper volt, a nap végére pedig 16,4 km volt a lábunkban kisebb szintemelkedéssel. A fotók szerintem magukért beszélnek, aki megteheti, próbálja ki ezt a sportot mindenképpen! :)
További blogbejegyzéseim
Vége lenne?
Sok mindenért futottam vasárnap. Futottam magamért. Futottam azokért a gyerekekért, akiknek a tábor jobbá teszi az életét! Futottam azokért, akiknek nem adatott meg az egészség. Futottam azokért, akik elvesztettek valakit és futottam azokért is, akik el fognak. Futottam a Nagypapámért és reméltem, hogy ő is büszke lenne rám. Futottam, hogy ne érjen utol a záróbusz és hogy lássam azokat, akik szurkolnak. Futottam a tűző napon, az árnyékban, a Duna partján és a Margit-szigeten. Futottam nagyon lassan és még lassabban, de a lényeg, hogy beértem. Valahol ezt egy kis diadalnak éltem ...
Mamuszka
Ki másról is szólhatna a mai írásom? Mint arról, aki mindenben támogat gyerekkorom óta nem csak engem, hanem az egész családot! Aki úgy kampányolt velem, helyettem, ahogy senki nem tudta volna! Aki bevetette minden tudását, ismertségét. Aki a tojások mellé is el tudta adni egy-két kilométerem! :) Aki mindig megosztja minden apró kis sikerem és aki velem(ünk) van minden helyzetben! Holnap nehéz nap lesz, de én tudom, hogy itt leszel(tek) velem, akkor is, ha nem lehettek itt és én ott leszek veled! Köszönöm, hogy vagy nekem(ünk)! :)
Fényképek útján
A tegnapi napon elkezdtem egy minisorozatot, amelyben szeretnék bemutatni Nektek pár olyan személyt, akiknek külön is hatalmas köszönettel tartozom a támogatásukért! Többször is írtam arról, hogy szárnyalt a lelkem minden 1000 Ft-os beérkezésnél is, hiszen olyan emberek segítették a munkámat, akikről sokszor nem is gondoltam, hogy emlékeznek még rám vagy figyelik a munkásságom. :) Aztán egyik nap kaptam egy hatalmas és hihetetlen ajánlatot! Anna a fotókiállítása teljes bevételét felajánlotta a kampányomhoz. :O Szóhoz sem tudtam jutni, el sem tudtam képzelni, hogy valaki ennyire ...