Portói gondolatok
Hol máshol lehetne legőszintébben felkészülni a szeptemberi Porto félmaratonra , mint Portoban? Igen, én is így gondolom. Ugyanis most Leca da Palmeirában futom a köröket, mely nemcsak az otthonom lesz majd egy évig, hanem a felkészülésem helyszíne is. Meg kell hagyni elég insipráló a közeg. Nemcsak az óceán végtelen kéksége inspirál, hanem a nyári emlékeim is a Bátor táborból. Ismét eltölhettem cimboraként egy hetet ott, és nem kevés élménnyel gazdagodtam. Bizton állíthatom, hogy ez valóban az Élménykülönítmény. Futhatok bármilyen szép helyen is itt Portugáliában, me sem közelíti a ...
Futócimbik
"Fogd a kezem, és érezd magad biztonságban!" A futás nem egy magányos tevékenység, ahogy a Bátor tábori önkéntesség sem. A hétköznapok során a társak biztosítanak arról, hogy nem vagyunk egyedül, míg a táborban a cimborákra számíthatunk. Mivel én sem lennék itt ezen inspiráló futócimbik nélkül, így a kampány sem "futhat" el anélkül, hogy bemutatnám őket. Anyukám a példakép számomra a legtöbb dologban, így a futószenvedélyt is tőle eredeztetem. Anyával futottam első félmaratomat, de mind a mai napig hozzá fűződnek a kedvenc futásaim. Barátnőm Dian Fanni az, aki megmutatta ...
“Égen jártam”
A futás nemcsak egy sport, hanem egy olyan kirándulás, ahol minden évszakban részesévé válhatsz a természetnek és a világnak. Esőben te is esővé válsz, az erdőben futáskor erdei állatkákká változunk, és télen pedig mi is fagyos jégcsapok leszünk. Ma is hasonló élményben volt részem. A megszokott körutamra indultam , de képzeljétek beton helyett, Égen jártam. Csodálastos volt, és mint az élet különösen változatos. Először a narancsos napsugarak ragyogták be az ég alját, de később már lilás ködként merengtek a Nap utolsó pillái. Láss csodát, aztán tengerré változott az égbolt, és ott ...
Magányos futás vagy csapat sport?
Egyedül lihegve kocogni, fájdalmas minden légzés.. Rémálom. Sokaknak ez az első benyomásuk a futásról. Egyedül futni milyen unalmas, vagy mégsem? Vasárnap reggel én is a szokásos magányos Duna-parti napindító napfényben izzadó futásomra indultam. Gondoltam, azért milyen klassz dolog lehetne ezt megosztani másokkal (ahogy egyébként szoktam is). Nem keseredtem el, legalább egy kis Én-idő, gondoltam magamban. Azonban mindennek éreztem futás közben magamat: izzadtnak, vörös rákocskának, és kimerült vizsgaidőszakbébinek, de magányosnak NEM! Rájöttem , hogy a futók egy nagyon ...
Első félmaratonom
Első félmaratonomat a Duna kanyarban futottam le április hetedikén. Célom az volt, hogy boldogan, és fájdalom mentesen lefussam, és ezt sikerült is elérnem. Másra nem vágytam. Ekkor döntöttem el, hogy akkor szeptemberben nem magamért, hanem sokkal értékesebb célért, a Bátor táborért futom le ugyanezt a távot. Azt remélem, hogy hatalmas mosollyal az arcomon futom le majd azt is az új, menő, lila pólómban.