Van mit pótolnom... Egy kis kitérő a Vivicittá előtt. Már nem emlékszem, hogy hol jött velem szembe a szó, hogy Saprtan Race, de felkeltette a kíváncsiságom. Megnéztem egy összefoglalót róla, elolvastam a feltételeket és eldöntöttem: kell nekem. Idén a futásra koncentrálok, hogy ősszel meglegyen a maraton, de jövőre az lesz a kihívásom a Bátor Táborért. Most is sok Élménykülönítményes jótékony sportolónak ez volt a kampánya és mindannyiukat nagyon vártam, hogy felbukkanjanak. Jöttek is szépen sorban a lilapólósok és a farakás tetejéről szurkoltam nekik, kicsi videót is csináltam róluk és küldtem is rögtön tovább Emiéknek, hogy együtt izgulhassanak :) Önkéntesnek jelentkeztem, hogy élőben láthassam, el tudjam dönteni, hogy meg tudom-e csinálni, s ha igen, akkor melyik futamon? És ezentúl sokkal jobban megbecsülöm a valódi rajtcsomagokat. Nem a reklámosat. A valódit, amit én kapok a versenyeken. Sok emberrel beszélgettem erről a versenyről, barátokat szereztem, sok dolgot láttam, tapasztaltam, átértékeltem és eldöntöttem. Nagyon sokat tudnék erről írni, de nem itt a helye. Főleg, amikor hajnali négykor a tó felé néztem, ahol a HH fejlámpái a tó közepén csillogtak és női kacagást hozott a szél felőlük. Mondom hajnali négykor, április közepén. ...ez még 2019 zenéje.