Már megint jól le vagyok maradva, de igyekszem pótolni a bejegyzéseket. Nyah, Polar Kenese. Huh! Ami eszembe jut róla: egy gonosz zúzottkő-szilánk, ami az elején felpattant a cipőmbe és beleette magát a sarkamba. Csúnyán és mélyen véresre sebzett, volt rá ideje 14 km-n keresztül. Éreztem, hogy ott van valami, belekotortam a cipőbe, azt hittem, hogy kis is jött és már csak a helyét érzem. Hát nem. De kijött a zokniból és a cipőből is a horrorlé. Ami még eszembe jut a nagyon párás és meleg levegő, tűző nap, pontos rajt, egy kellemes strand, kitűnő szervezés, sok rózsabokor és valami mennyei tökéletes frissítés. Igazán kitett magáért a Maratonman szervezői és önkéntes stábja. A Biotech gél is elérhető volt, amiért a nagy melegben a sok elcsigázott versenyző hálás volt, én is :) Nem szoktam, nem is tanácsolom senkinek a rögzítés nélkül, kézben görcsösen markolt innivaló cipelését, de egy bekevertet kivételesen én is vittem a várhatóan nagy meleg miatt...és az első 10. méteren meg is győződtem róla, hogy nem véletlenül nem ajánlom senkinek. A kar izmai automatikusan szorítják, mert fogni kell és csúszik kifelé. Futáskor máshová kell a vér, nem a kar izmaiba. Ezen kívül, befeszül, begörcsöl, hangos, zavaró, cserélgetni kell, felmelegszik...szóval borzalmasan zavaró. Nekem. (ha tejet vittem volna benne, legalább vajjá ráztam volna a végére...) Kanyargós egy útvonal volt, egy darabig együtt futottunk Négyesi Lacival, aki szintén az első maratonjára készül, de más volt a tempónk a különböző táv miatt (már meséltem róla,  neki három köre volt, félmaratonra, nekem csak kettő, mert így van felépítve az edzéstervem és így is lett benevezve év elején ez a verseny) Célba érni nagyon klassz sprint volt, vigyorogtam, amikor bemondták a hogy Ez az, így kell lenyomni a végét, az Élménykülönítmény színeiben érkezik Nyámándi Piroska! Megkaptam az érmet, valaki a kezembe nyomott egy dobozos sört, amit ugyanezzel a lendülettel adtam tovább valakinek a nézők között és iparkodtam kifelé a célterületről. Hiszen ott várt a Balaton! Hát...a fiúk azt szokták mondani, hogy 2 centi hideg a víz :) Az edzőtársam szerint az már -20. Neki elhiszem :) Kicsit megtorpantam a lépcsőn, hiszen eszembe jutott, hogy most nagyon túl vagyok hevülve, ez a víz pedig nem több 20 foknál. Vártam egy pár percet, hogy a lábamon keresztül a testemben keringő vér kicsit lehűljön, majd fintorogva beleléptem a minimum 20 centi iszapba,,,,pfúj. Majd két kör bólya és kiterültem a napon végre. Mindent összevetve jól teljesített futás volt :) Egy újabb lépés a Bátrak felé :)