Így kezdtem

Még 2015-ben kezdtem újra a futást. Akkor egy nehezebb élethelyzetben voltam, egy betegség ütötte fel a fejét a családban. Akkor a futás volt az, ami sokszor segített megőrizni a higgadtságomat, ami kipucolt. Segített a gyakorta éjszaka, mínuszokban letolt sok Km. És aztán benne maradtam a témában, azóta is kisebb szünetekkel, sokszori “újrakezdéssel”, de sokat futok. 2016-ban voltam először szurkolóként a budapesti maratonon. Az élménykülönítmény szurkolóival jutottam el, nézőként. Ott és akkor eldöntöttem, hogy nekem is el kell indulnom egy futóversenyen.   Igen ám, de ott volt egy kisebb elhízás és a dohányzás is. Állandó a hullámvasút. Pár hétig nem dohányoztam, aztán csak reggel meg este, de közben hol 90Kg felett voltam, hol csak 82-őn. Ettől hol ment a futás, hol nem.   Már 2017-ben kitaláltam, hogy futok az élménykülönítményben. Olyan menőnek tűntek ? Aztán persze jött a szokásos hullámvasutazás. De már nem tudtam elengedni ezt fejben. 2018 tavaszán már elkezdtem felkészülni, szintén a Vivicittára, de ott is súlygondok és a dohányzás miatt el kellett engedni. Aztán tavaly ősszel eldöntöttem, hogy ugyan már, tényleg rendesen kellene ezt csinálni. Hogy amit írtam is a bemutatkozásomban. Azoknak a gyerekeknek, családoknak, akik a Bátor táborban táboroznak, mennyit kell küzdeniük. És ők beleállnak. Akkor nekem is bele kell állnom ebbe. Van bennem egy kép egy Lélekmadár táborból. Amikor egy anyuka csendben áll a réten, kezében egy lufit fog, szusszan egy hatalmasat, és csendben elengedi a lufit. Na, az a kép mindig eszembe jut. És azóta az van, hogy ha fáj, ha nem megy, ha rosszul esik a futás, akkor csak azt mondom magamnak, hogy ugyan már, ez csak fájdalom! Hogy csak a lábam fáj, ez semmiség.  

További blogbejegyzéseim

hidegmeleg

Eddig -10 és plussz 9 fok között futottam a felkészülésemet. Múlt héten a táborban voltam, akkor is hajnalban -1 - +3 fok között tudtam futni reggelente. Tegnap meg 19. Egy picit pillázgattam, úgy kellett felmosni engem. Hogy mi van? El sem indultam, és végem? Egy picit rápara volt, nahh. Persze, mivelhogy jövő héten vasárnap megyünk futkározni, innen már túlnyomórészt a parázó gondolatok vannak :)

cidri

Nézegettem a naptárt (kamu, mindig pontosan tudom, mennyi hét, nap van hátra). És most már tényleg elkezdtem parázni. Attól, hogy elkaszál a kotróbusz :) Volt már rémálmom is ezzel. Rémálmomban rossz fele mentem, meg nem is bírtam végigszaladozni. :)

nemisolyanrossz

Hát harmadik hete valahogy nagyon nehéz ez. Aztán ugye mindig éjszaka megyek futni, mert csak. Imádom az éjszakai futást, amikor üresek az utcák, csak egy két elvetemültet látok a környékünkön. Na de ma reggel mentem! Olyanok voltak, mint süt a nap, na meg hogy meleg van, és ezen kívül hogy csiripelnek a madarak. Ejha, mondtam, és jó lett :) Ez nagyon jó volt :)